A villámgyors apróságot a Nissan brit leányvállalatának megszállott
munkatársai tervezték. A Micra R gyakorlatilag egy túraverseny-autó és
egy hétköznapi Micra 1.4 SX különös keveréke.
Az alapmodellből persze nem sok maradt:
mindössze a vázszerkezetet és a karosszéria lemezeinek egy részét
hagyták érintetlenül. A Micra R karosszériájának merevségét és a
két benne ülő személy biztonságát bukókeret beépítésével növelték meg,
az ideális súlyelosztás elérése érdekében az eggyel korábbi Nissan
Primera versenyváltozatából származó
265 lóerős kétliteres négyhengeres motor a hátsó ülések helyére
került.
A hajtást természetesen a hátsó kerekek kapják, méghozzá egy
hatsebességes Hewland versenyváltón keresztül. Az egykori motorházban
az Almera dCi hűtőradiátorát találjuk, nagyrészt ki is tölti a
rendelkezésre álló helyet. Az alaposan kiszélesített sárvédők
árnyékában 18 hüvelykes felniken 230 mm széles Toyo gumiabroncsok
feszülnek, a keréktárcsákban elől 350, hátul 330 mm átmérőjű Brembo
féktárcsák húzódnak meg.
A felfüggesztés is az Almerából származik, bár a rugókat és
lengéscsillapítókat az eredetieknél jóval keményebbre hangolt elemekkel
váltották fel. Ezekkel a módosításokkal a Micra R-ből igazi utcai
versenyautót faragtak a brit szakemberek:
kevesebb mint öt másodperc alatt gyorsul álló helyzetből 100
km/h-ra, legnagyobb sebessége eléri a 240 km/h-t. Ugyanakkor az
alkotók vigyáztak arra, hogy az autó megfeleljen a közúti közlekedés
szabályainak:
a Micra R egyetlen létező példányának van rendszáma. A vadóc Micrának
egyetlen nagy hibája van: világ autóbolondjainak nagy bánatára
nem készül belőle több, az egyetlen létező példányt
jobbára kiállításokon láthatja majd a közönség - álló
helyzetben.
