Júliusban lesz húsz éve, hogy a Renault piacra dobta Európában akkor
még teljesen ismeretlen kategóriát képviselő autóját, az Espace-t,
amiből két évtized alatt négy generációt és összesen több mint
egymillió példányt gyártottak. Megjelenésekor a legtöbben lesajnálták,
és eleve bukottnak minősítették a családi kisbusz koncepcióját, de az
idő a Renault marketingeseit és mérnökeit igazolta: a kezdeti sikerek
láttán a legtöbb gyártó másolni kezdte a Renault-buszlimuzint, de
eleddig egyiknek sem sikerült megközelíteni az Espace eladásait.
1979-ben a Renault egy hosszú utazásokra berendezett, több
személy szállítására alkalmas kisbusz, a P16-os prototípus
tesztelésével foglalkozott. Tőlük függetlenül a Matra is hasonló
terveket dédelgetett, és amikor a két gyártó 1982-ben megállapodást
kötött a közös gyártásról, P23 néven megjelent az Espace második
prototípusa. A Renault vállalta a piackutatási, tervezési, hajtáslánc
gyártására vonatkozó, promóciós és eladási munkákat, a Matra feladata
lett a termékfejlesztés és a gyártás.
Az irányelveket Jacques Cheinisse, a Renault felsőkategóriás
járműveiért felelős osztályának akkori főnöke fektette le:
Sík padló, hogy ne okozzon problémát az autóban helyváltoztatás, öt
vagy hét különálló ülés, melyből az elsők hátrafordíthatók, és a
karosszériának valamilyen kompozit anyagból kell állnia, hogy ne legyen
túlsúlyos a jármű. Az Espace (űr, tér) elnevezés kétértelműsége
valóban illett az autóra: hatalmas belső tere volt, és megjelenésekor
tényleg úgy hatott, mintha valami űrjármű lenne.
Az első Espace-t 1984 áprilisában mutatták be 110 lovas kétliteres benzinmotorral, melyhez még abban az évben csatlakozott egy 88 lóerős turbódízel. Az első évben még nem ment túl jól a bolt, de 1985-re felszökött az érdeklődés, annyira, hogy a Matra Romorantin üzeme hamarosan szűkössé vált, és a termelés egy részét 1987-re át kellett költöztetni a Renault dieppe-i gyárába. Az első modellből 192 000 példány kelt el, mire 1988-ban kijött a plasztikázott második generáció.
Megújult az orr-rész, és bemutattak egy négykerék-hajtású modellt,
Quadra néven. Az Espace II-t végül a 91-es Genfi Szalonon láthatta
először a közönség. Továbbfejlesztették a belteret, elsősorban az
ülések mozgathatóságát, kifinomultabb klímát építettek be az autóba, és
40 %-kal karcsúsították az A-oszlopot, ezzel javítva a kilátást.
1994-ben mutatták be az ijesztő teljesítményű borzalmas
monstrumok kategóriájába sorolható Espace F1-et, melyet a 93-ban F1-es
világbajnokságot nyerő V10 RS5-ös motor hajtott. A kiváló Gran Turismo
játékban mindenki belekóstolhat, milyen lehet egy 900 lóerős kisbusz
kezelése.
Az Espace II-ből 1991 és 1996 között 316 518 példány készült. Az 1996 októberében jött a harmadik Espace. A műszerek középre kerültek, és elkészült egy 27 centiméterrel hosszabb tengelytávú változat, a Grand Espace. 2001 végére az Espace III 18,5 %-os részesedéssel vezette a piacot. Összesen 365 200 példányt készítettek belőle.
Az Espace utolsó generációja 2003 eleje óta van a piacon. A
motorválaszték mára már a kis dízelektől az erős V6-osig terjed, a
korábbi kompozit karosszéria elemeket pedig acélszerkezettel
helyettesítették, aminek köszönhetően nem csak, hogy öt csillagot ért
el az EuroNCAP tesztjein, de az eddigi legjobb eredményt is az Espace
érte el, a maximális 37 pontból 35,11-et szerzett meg.
A modell napjainkban is ugyanolyan sikeres, mint az előző két
évtizedben, az idei év első öt hónapja alapján a kategória 22,1 %-ának
eladásait Espace-ok teszik ki, a modellhű vásárlók aránya is itt a
legmagasabb a szegmensen belül: Franciaországban az Espace-tulajdonosok
75 %-a, Európa többi részén 66 %-a ismét az ős-MPV-t választja. Az
évforduló alkalmából a Renault számos nyári fesztiválon állít standot
az Espace ünneplésére.
