Azt is hihetnénk, hogy a tanulmány az Opeltől érkezett. Az ötajtós, csapott hátú nagykocsi-tanulmányokat a GM európai részlege mutogat évek óta, sőt, gyártanak is egyet, a Genus formaterve pedig Rüsselsheimből, az Opel otthonából származik. Ettől a Genusnak persze semmi köze a GM-hez, az pedig valószínűleg többé-kevésbé véletlen, hogy a Hyundai európai tervezőközpontja épp az Opel főhadiszállása mellé települt.
Thomas Bürkle, a Hyundai európai főtervezője úgy vélekedett, hogy a Genus a jövő luxusautója: tágas, elegáns, kényelmes és praktikus egyszerre. Tény, hogy a tanulmány sok tekintetben nem mindennapi darab. Hatalmas, 2,85 méteres tengelytávjával, 4,75 méteres hosszával, 1,87 méteres szélességével, 1,565 méteres magasságával és 20 hüvelykes kerekeivel tekintélyes jelenség, még ha a rövid orr miatt az arányai nem is emlékeztetnek egy vérbeli luxusmodellre.
Cserébe a ferdén metszett első és hátsó lámpák, valamint az emelkedő övvonal révén a Genus meglepően dinamikus jelenség. A belső tér tágas, és az óriási tetőablaknak hála elég világos is, a hátsó lökhárítóból kihúzható kereten pedig különösebb előkészületek nélkül szállíthatók terjedelmesebb tárgyak. Az autó orrába egy új, 2,2 literes, négyhengeres dízelmotor került egy ötsebességes automata váltó társaságában, ezek hajtják a tanulmány első kerekeit.
Szériamodellként talán merésznek is neveznénk a Genust, tanulmányautónak azonban mindez egy picit kevésnek tűnik ahhoz, hogy az a figyelem középpontjába helyezze a Hyundai standját. A dél-koreaiak tempóját ismerve persze nem tartjuk lehetetlennek, hogy hamarosan egy hasonló jellegű luxusmodellel állnak elő, bár ennek az esélyét jelentősen csökkenti az a tény, hogy Európában még egyetlen csapott hátú luxusmodell sem hozott átütő sikert.