A német tervezőcég alaposan átszabta a VW retro-autóját. A Beetle nem éppen a célszerűségéről híres: a gömbölyded formák miatt a méretéhez képest szűk az utastér, kicsi a csomagtartó, és a tetőre is nehéz csomagokat pakolni. Az EDAG mérnökei úgy segítettek mindezen, hogy az autó tréfás karakterét meghagyva egy tágas és praktikus, terepjárószerű járművet faragtak belőle.
Az orr-rész és az oldalablakok formája nagy vonalakban követi a Beetle sémáit, bár az első sárvédők élei – amelyek valahogy a 60-as évek buggydivatját juttatják az eszünkbe – és a motorháztető bordái itt is jelzik, hogy a Biwak nem VW, csak olyan, mintha az volna. Hátul ugyanakkor teljes az átalakulás: az autó nagy, tágas dobozt visel hátul, hatalmas, oldalra nyíló harmadik ajtóval, a tetején csomagtartó kerettel. A tervezők szerint a Biwak számos felhasználási területen bevethető lenne. Kis áruszállítóként munkavégzésre is alkalmas, de családi kirándulásokhoz, vagy akár sportfelszerelés szállítására is tökéletesen megfelelne. Ráadásul az EDAG – bizonyítandó, hogy nem csak a tervezésben, de a technológiai részletek világában is otthon van – kidolgozta az autóhoz a gyártási eljárásokat, több félét is, különféle sorozatnagyságokat feltételezve, így elvben igen rövid idő alatt gyártásba kerülhetne a típus, ha akad, aki finanszírozza a gyártást.
A Biwak persze aligha juthat el a gyártásig, hiszen az EDAG számára csupán saját képességei bizonyítására alkalmas eszköz. A VW pedig aligha fogna bele egy újabb költséges fejlesztésbe a Beetle alapjain, hiszen a kezdeti hisztéria lecsengése után ma már az alaptípusból is alig adnak el annyit, hogy egyáltalán megérje gyártani.