Csaknem öt méter hosszú az olasz tervezőstúdió névjegye. Az Inovo viszonylag újnak számít a bérmunkában autókat tervező cégek sorában. Az alig 50 fős vállalkozás 1995-ben alakult, de mostanra szinte mindennel foglalkoznak, amivel a nagyobb stúdiók, így az első vázlatoktól a működő prototípusig mindent elkészítenek, a kliens igényei szerint. Ennek ellenére csak most jutottak el odáig, hogy elkészítsék az első saját tervezésű tanulmányautót, amelyen bemutathatják, mire is képesek.
A Lirica nem illeszkedik egyetlen hagyományos autókategóriába sem. A formaterv egy Ferrarin is megállná a helyét, de a kupé formájú tetővonal alatt egy luxusszedán térkínálata rejtőzik. A belső tér formavilágára az egyszerűség jellemző. A kormánykeréken kívül csupán három képernyő alkotja a műszerfalat, az egyiken a vezető számára fontos információk jelennek meg, a másik pedig egy szokványos, Windows XP-t futtató PC kijelzője, amelyen többek közt a navigációs rendszer programja is fut, ezen kívül az utas oldalán egy harmadik képernyő is található, amelyről elsősorban szórakoztató alkalmazások érhetők el.
A két hátsó utasnak is jut egy-egy ilyen érintésérzékeny kijelző, amelyeket az első ülések támlájába építettek. Az Inovo szakemberei a műszaki megoldásokról csak annyit árultak el, hogy az autó orrában egy V8-as motor van, amely kardántengelyen keresztül csatlakozik a hátsó tengelyre épített váltóhoz. Ez a megoldás manapság eléggé ritkának számít, így valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy a Lirica valamelyik Maserati típuson alapszik.
A Lirica az Inovo eddigi leglátványosabb referenciamunkája, amelytől nyilvánvalóan újabb autóipari megbízók felbukkanását várja a kis cég. Azt persze nehéz volna megjósolni, hogy a kis olasz vállalkozásnak van-e jövője olyan nagyok mellett, mint a Pininfarina vagy az Italdesign, de a Lirica alapján úgy tűnik, nem reménytelen az ügy.