Néhány nagyobb gyártó ugyan be próbált törni az európai autópiacra, de név, rendes kereskedőhálózat és reklám nélkül nem lehet autót eladni Európában.
A számokból jól látszik, hogy a vásárlók egyelőre nem nagyon bíznak a kínai tervezésű autókban. Az EU területén az év első kilenc hónapjában összesen 745 darab kínai autót adtak el. A legsikeresebb a Great Wall Motors volt, 675 eladott járművel, de a Chang'an és a Lifan is túladott 34 illetve 24 autón. Láthatóan az sem jelentett előnyt, ha egy gyártó már évek óta jelen van Európában: a China Brilliance öt, a Landwind egyetlen egy járművet értékesített. A kínai autókat még Dél-Európában fogadták a legjobban, a legtöbb autót Olaszországban, Spanyolországban és Görögországban sikerült eladni. Jellemző, hogy míg az EU-ban gyakorlatilag nem találkozhatunk kínai autókkal, Oroszországban egész jól megy a szekér némelyik márkának. A Geely, amelyről mostanság a Volvo legesélyesebb vásárlójelöltjeként hallhattunk, például 3860 autót adott el ezen a piacon 2009-ben, de egy évvel korábban még bő 14 ezer példányt vásároltak.
A kínai autókról testközelből igen keveset tudunk egyelőre – leszámítva a szerencsétlen Total Electricet, amely Kínában is az autógyártási színvonal legalja – de egyértelmű, hogy a távol-keleti ország előbb-utóbb a legnagyobb autógyártó nemzetek közé verekszi fel magát. Ugyan nagyjából ötven év lemaradását kell behozniuk, de az irdatlan állami támogatásnak, és a tapasztaltabb cégek felvásárlásának köszönhetően hamar megközelíthetik a konkurencia színvonalát.
