Az Enzo alapú FXX-et váltja fel az 599 GTB Fiorano versenyautókra emlékeztető változata, amelyet a Genfi Autószalonon mutatott be a Ferrari.
Az 599XX-et ugyanolyan száguldó fejlesztőeszköznek szánja a
Ferrari, amilyen az
FXX volt, azaz kizárólag zárt pályán való használatra alkalmas. A
tesztjármű motorja a sorozatgyártású 599-esén alapul, de új főtengelyt
kapott, így elérhető vele a 9000-es percenkénti fordulatszán, és a
teljesítménye is 700 lóerőre növekedett. A motorhoz a Ferrari
szekvenciális váltójának új változata kapcsolódik, amellyel csupán 60
ezredmásodpercbe telik egy-egy kapcsolás. Ezenkívül karbonszálas
alkatrészekkel csökkentették a tömegét, kihagytak belőle minden
felesleges kényelmi berendezést, és alul hatékony légterelő elemekkel -
hátul a versenyautókon alkalmazottakhoz hasonló diffúzorral - növelték
az autóra ható leszorítóerőt.
A Ferrari szerint így a fioranói tesztpályán az autóval 1'17"-es idő érhető el, azaz alig egy másodperccel lassabb, mint a könnyebb, középmotoros FXX. A Ferrari az 599XX-szel is hasonló tesztprogramot indít, mint az elődjével, azaz legyártanak néhány tucat példányt, amelyeket azután olyan vásárlóknak próbálnak eladni, akiknek idejük és pénzük is van, hogy részt vegyenek a Ferrari tesztprogramjában.
Az ötlet hasonló az állatkerti örökbefogadáshoz: tulajdonosaik csak a Ferrari által kijelölt tesztnapokon vezethetik az autókat - az 599XX-ekkel várhatóan 2010-ben és 2011-ben szerveznek ilyeneket -, egyébként a Ferrari tárolja és szervizeli az összes járművet. Így a vásárló csak az élményt viszi haza, a Ferrari viszont a pénzen kívül rengeteg adathoz jut, amelyeket későbbi fejlesztéseinél felhasználhat. Az egyoldalúnak tűnő kapcsolat ellenére a szokatlan tulajdonosi modell az FXX esetében működött, és valószínűleg az 599XX-szel is fog.
