Meglepően jól néz ki a rágcsálóarcú Clio sportváltozata, pedig csak az első lökhárító formájában tér el a többi kiviteltől.
A Clio sorozat modellfrissítése kiváló példa arra, milyen könnyű egy kellemes, harmonikus formát kevés változtatással teljesen elrontani, az RS-sel kapcsolatban viszont épp ennek a megállapításnak az ellenkezője igaz. Noha a sportváltozat is ugyanazokat az első lámpákat kapta, mint a többi Clio, a lökhárító fekete betétjével és a széles, alacsony első légbeömlővel mégis sikerült vonzóbbá és egyszersmind kellőképpen agresszívvé tenni az RS orrát. A többi külső változtatás az új orr-rész mellett nem igazán feltűnő, ahogy műszaki téren is maradt minden a bevált régiben .
A kétliteres, pörgős, 16 szelepes motorban találtak még 3 lóerőt, de valószínűleg csak a kerek számok kedvéért, hiszen így 197-ről 200 LE-re nőtt a teljesítmény. Ettől persze nem megy jobban a Clio RS - és egyébként sem gyakori, hogy valaki a csúcsteljesítmény teljes kinyerése érdekében 7100-as percenkénti fordulatszámig pörgesse a motort, ahol a különbség érezhető lenne -, viszont a katalógusban kétségtelenül jobban mutat a 2-essel kezdődő szám. Az álló helyzetből 100 km/h-ig tartó sprint továbbra is 6,9 másodpercet vesz igénybe, bár a váltó első három fokozatán rövidítettek egy keveset, így az autó gyorsulása egyes sebességtartományokban valamelyest javult.
Az utcai alapváltozat mellett bemutatták a Cup kivitelt is, amely feszesebbre hangolt, 7 mm-rel lejjebb ültetett futóművel és valamivel merevebb, de 36 kilogrammal könnyebb karosszériával érkezik, így jobban megfelel a hétvégén versenypályákra járó vásárlók igényeinek.
