Elkészült a holland sportkocsi második generációja: a stílusa továbbra is lélegzetelállító, de már el is lehet férni benne.
A Spyker megjelenése 2000-ben megdöbbentette a világot: a C8-asok szokatlan, régi repülőgépeket idéző formavilágukkal, és elképesztő minőséget sugárzó, nagyrészt kézi munkával elkészített belső terükkel a semmiből előtűnve izgalmasabbnak hatottak, mint bármelyik korabeli sportkocsi. Egy komoly probléma adódott csak: a Spykerekben csak a kis növésű vásárlók érezték jól magukat. Az Aileron ennek a problémának az orvoslására született, és ha már meg kellett nyújtani a karosszériát, a formáit is az új arányokhoz igazították. Magasabb orr-résszel és keskenyebb metszésű fényszórókkal igyekeztek kompenzálni a hosszabb utasteret.
Elődeihez hasonlóan az Aileron is 4,2 literes Audi V8-ast kapott, méghozzá egy 400 lóerős kivitelt, amellyel 4,5 másodpercet vesz igénybe a 100 km/h elérése, a végsebesség pedig 300 km/h körül van. Az autó igazi vonzereje azonban továbbra is a belső térben található: a csiszolt alumínium műszerfal, a sehol máshol nem alkalmazott, nyitott mechanikájú váltókar, a polírozott fém kezelőszervek és a makulátlan minőségű bőr kárpitozás olyan hangulatot teremt, amilyennel egyetlen más sportkocsiban sem találkozhatunk.
A Spykernek csak nemrégiben sikerült kimásznia saját privát kis pénzügyi válságából - a Formula 1-es csapattal finoman szólva túlvállalta magát a cég - és a tulajdonosok most abban reménykednek, hogy a C8 Aileronnal sikerülhet újra nyereséget termelni. Nem is lehetetlen, hogy a terv megvalósul, hiszen itt éves szinten legfeljebb néhány autó eladásáról lehet szó, ennyi feltűnően jómódú vásárót pedig még a legkeményebb gazdasági krízis közepette is találhatnak maguknak.