A kapitalista Kínában is megszimatolták a lehetőséget, amit a Népi Kína hihetetlen sebességgel növekvő autópiaca jelent. Tajvan legnagyobb autóipari cége, a Yulon ezért saját autómárkát alapított és rögtön kétféle típust dobott piacra.
A Luxgen mintha a földből nőtt volna ki, mégis igazán korszerű autókat tudtak összehozni, viszonylag rövid idő alatt. A magyarázat egyszerű: mivel pénz volt bőven, a legnevesebb autóipari beszállítókkal és fejlesztőcégekkel végeztették el a munkát. Az autók a Renault Espace platformján alapulnak, de a hasonlóság nem szembetűnő. A 2,2 literes, 175 lóerős, turbós benzinmotort a francia LMM és az amerikai Delphi fejlesztette, a váltó a japán Aisintől érkezett, a karosszériát az osztrák Magna-Steyr és a brit Prodrive hozta össze, a hangszigetelést a belga LMS, a légzsákrendszert pedig a svéd Autoliv készítette – olyan cégek, amelyek megrendeléseik legjavát nagy nemzetközi autógyáraktól kapják.
Egyelőre a Luxgen 7 MPV nevű hétszemélyes egyterű és a Luxgen 7 SUV, egy azonos alapokra épített szabadidő-autó alkotja a kínálatot, egyféle motorral, egyféle váltóval és kizárólag fronthajtással. Ez nem sok, de a színvonal sokkal magasabbnak tűnik, mint a legtöbb kínai autógyártó esetében: olyan terméket állítottak össze, amely Észak-Amerikában biztosan megállná a helyét, de talán még Európában és Japánban is piacképes volna. Természetesen felhasználták a helyben megtalálható csúcstechnikát is: a világ legnagyobb kéziszámítógép-gyártójával, a HTC-vel közösen készítették el a Think+ szórakoztató és információs rendszert, amely állítólag minden szempontból állja a versenyt a konkurencia megoldásaival.
A márkát alapító Yulon persze tisztában van a lehetőségeivel: évi 120 ezer autó legyártását tervezik, ám ekkora mennyiség már elég lehet, hogy a zömmel már létező alkatrészekből álló és ezért olcsón fejlesztett, olcsón gyártható autók hasznot hozzanak.
