A Peel kisautókért eredetileg csak néhány őrült adott pénzt, és két befektető most azt hiszi, hogy megismételheti a bravúrt, de haszonnal.
A P50 és a Trident olyasfajta furcsaságnak számít Nagy-Britanniában, mint nálunk a Velorex: mindenki megnéz egy ilyen gépben, de inkább szánalomból, mint lelkesedésből. Mindkét Peel háromkerekű, praktikusan egyszemélyes (a Trident papíron kettő, de ezt ne vegyük nagyon komolyan), zárt szerzet, a robogók és kismotorok összes hátrányával, de az előnyeik nélkül. Lassúak, kényelmetlenek, túl apró kerekük miatt ráznak, és azon túl, hogy némi védelmet nyújtanak az eső ellen, más jó tulajdonságuk nincs is, hiszen az autósorok között már épp nem férnek át. A Man szigeten 45 éve összesen 50 példány épült, mielőtt a gyártó feladta volna a reménytelen vásárló-keresgélést. A maradék páldányok mára gyűjtőkhöz kerültek, és jó is volt ez így. Egy ötvennel is alig vánszorgó plexibuborék tárgynak talán vicces, közlekedési eszköznek már kevésbé.
Ennek ellenére két bátor befektető most az ismétlést tervezi: utángyártanak ugyanannyi Peel kiskocsit, amennyi eredetileg készült. Ötven darab egy népszerű hot-hatch esetében nevetségesen kevés volna. Peelből viszont még sok is lehet, hiszen egyetlen példányért 12 499 angol fontot, átszámítva 4,3 millió forintot kérnének, ami még akkor is sok, ha a gépek autótörténeti jelentősségét is figyelembe vesszük. Végülis csupán replikák lesznek, olyan járművek másolatai, amelyekből az eredeti példányok is hasonló összegért cserélnek gazdát.
Ami mégis vágyat kelthet a Peel replikák iránt, az a sajátos stílus: bizonyára akad néhány megszállott, aki értékeli a régmúlt futurizmusát, a Trident torz vadászrepülő-kabin karikatúráját.
