Hol a csavar a biztosítóváltásban?

Az új rendszerre való átváltás zavaros helyzetet eredményezett – lehet is biztosítót cserélni, meg nem is. Az a fontos, hogy tudjuk, mikor, és kinek kell fizetni a díjat.

A probléma egyelőre csak azt a mintegy félmillió autóst érinti, aki idén kötött új biztosítást, akár mert új autót vett, akár mert üzembentartói jogokhoz jutott, de később egyre többen szembesülnek majd vele. Az új szabály szerint a régi biztosítást felmondani csak a kötés évfordulója előtti harminc napban lehet. Így a szokásos novemberi azonnali átkötési lehetőség sokak számára megszűnik – de a dolog nem ennyire egyszerű. A biztosítók ugyanis továbbra is egyszerre, október utolsó napján kötelesek közzétenni a tarifáikat, ahogy eddig, és szerződés is köthető velük bármikor, csakhogy nem azonnali hatállyal, hanem az előző biztosítás fordulónapjára.

Ezzel – legalábbis egyelőre – évről évre folytatódhat a nagy novemberi kampány, hiszen ilyenkor próbálják új tarifákkal magukhoz csalogatni az ügyfeleket a biztosítók. Arra viszont mindenkinek figyelnie kell, aki a váltás mellett dönt, hogy az új szerződésen milyen dátum szerepel. Elvileg elképzelhető, hogy az idén novemberben aláírt szerződés csak jövő szeptemberben lép érvénybe, addig viszont a régi, valószínűleg drágább biztosítást kell fizetni. Ha valaki nem így tesz, könnyen biztosítatlanná válhat – ez pedig utólag jóval drágábbnak bizonyulhat, mint egy átlagos kötelező biztosítás díja, mivel napi több száz forintot számolnak fel a fedezet nélküli időszakra, amikor végül kiderül a hiba.

Az új koncepció nem igazán egyszerű, viszont tartogathat előnyöket is, főleg olyan esetekben, ha az előre aláírt szerződés a kármentességre a bonus-malus rendszeren túl további kedvezményt ígér. Ez akkor is megmarad – hiszen a szerződés a hatályba lépésig már nem változhat – ha időközben mégis kárt okoznánk.