Budapestet ismét megbénította a Duna
Évente két-három alkalommal menetrendszerűen jön az áradás, és minden alkalommal megáll az élet a főváros egy jelentős részén. A helyzet csak súlyosbodott az elmúlt években: hosszan húzódó építkezések és átgondolatlan városfejlesztések lehetetlenítik el a forgalmat a rakpart kiváltására elméletileg alkalmas útvonalakon, a megoldásra belátható időn belül nem látszik esély.
A száraz tények röviden: a Duna vízszintje tegnap, azaz hétfőn este elérte az alsó rakpartok útfelületét, így elkerülhetetlenné vált a lezárásuk. A várakozások szerint szerdán tetőzik majd a folyó 700 centiméter körüli vízállással, így az apadás ütemétől függően legkorábban a hét vége felé szabadulhatnak fel a rakpartok. Ahogy várható is volt, kedden reggel az észak-déli közlekedésre alkalmas többi útvonalon jelentős torlódások alakultak ki, ahogy a hidakon is lassú volt a haladás, és ez alighanem így lesz a következő napokban is. A gyakorlati tapasztalat: normális esetben fél órás út másfél-két óra alatt.
Mindez ugyanígy alakul minden áradás alkalmával, egy folyó mellé települt nagyváros esetében természetes, hogy az alacsonyan fekvő területek időnként víz alá kerülnek. A problémát az jelenti, hogy, bár a rakpartok kiesésének hatásairól nyilván tudnak az illetékesek, láthatóan nem történik semmi annak érdekében, hogy csökkentsék a torlódásokat, sőt, bizonyos fejlesztések épp az áldatlan állapotokat konzerválják. Ilyen lépés volt a Petőfi Sándor utca és az Október 6. utca átépítése, de a Műszaki Egyetem előtt, a Deák téren, vagy a Kálvin téren folyó építkezés is elvág, vagy lelassít egy-egy lehetséges észak-déli útvonalat a városon keresztül, hogy csak néhány kirívó példát említsünk.
Az áradás persze elmúlik egy héten belül, és ezzel az indulatok is elcsitulnak majd, de szomorú, hogy nem történnek látható lépések Budapest közlekedésének javítására, a forgalom ésszerűsítésére.
