A Tata Nano lángolva vagy karikatúrák alapjaként lett híres az európai sajtóban, pedig az 1959-es Mini óta nem láttunk ekkora alapterületen hozzá hasonló méretű utasteret. A Pixel állítólag örökölte a Nano helykihasználását, de az európai ízléshez igazították a megjelenését.
A háromméteres klubban nehéz lenne más formát kitalálni, mint amit a Smart vezetett be a köztudatba, a Pixel viszont a Lambo-stílusban felfelé nyíló ajtóival lendületet visz a koncepcióba. Nem teljesen öncélú a dizájngeg, hiszen a négyüléses utastérhez illő méretű ajtókat szűk parkolóhelyen nehéz lenne beszállásra alkalmas szögre nyitni.
De nem csak a szárnyaival hívja fel magára a figyelmet a pöttöm tanulmányautó, hanem a trükkös hátsó futóművével is, amely kanyarodáskor a kanyarbelső kereket hátrafelé, a külsőt pedig előrefelé mozdítja. Így dodzsemhez illő, 2,6 méteres sugáron tud fordulni, ami parkolásnál és szűk városi utcákban nem jöhet rosszul.
A hátsó tengely fölötti motortérben a kategória sztenderd megoldását találjuk, egy 1,2 literes háromhengeres turbódízelt, amely stop-start rendszerrel és intelligens akkumulátortöltéssel nem kifejezetten szenzációs négy liter körüli fogyasztást produkál.
Ha rászánja magát a Tata a tanulmányautó sorozatgyártására, a minőség mellett legfontosabb kérdés az ára lehet. Ha a Smart-méretű négyülésest valóban indiai áron tudják kínálni, nem kizárt, hogy ráharap Európa a Pixelre.
