A 2013-ra várható Enzo-utód visszahozza a legendás F40-es karakterét: a legjobb versenyautó-technikát teszi elérhetővé, viszont a teljesítmény-versenybe nem áll be. Bár a Ferrari is tudna 1200 lóerős utcai autót készíteni, azt mondják, ez nem cél.
„A világ nagyon más hely lett, mióta az Enzót bemutattuk. Teljesen áthelyeződtek a súlypontok. Mi a Ferrarinál nem szeretnénk részt venni a számok hajszolásában” – idéz név nélküli belső forrásokat a brit Autocar. Ez pedig annyit jelent, hogy a Ferrarinál is változtattak a tervezési elveken, és takarékos, könnyű típust kezdtek tervezni. Úgy hallani, az autóban ikerturbós, 4 liter körüli, közvetlen befecskendezéses V8-as motor dolgozik majd, olyan 600-650 lóerővel, a sebességet és a gyorsulást inkább a tömeg csökkentésével és teljesen újszerű, aktív aerodinamikával próbálják szupersportkocsis mércével is kivételes szinten tartani. A súlyt az F1-ből ismert karbonszálas anyagok még szélesebb körű alkalmazásával kívánják alacsonyan tartani – egyes források ezer kiló körüli tömegről szólnak –, az autó légellenállását csökkenteni és leszorítóerejét növelni pedig egy új eljárással próbálják, ahol a levegő áramlását az autó karosszériáján elhelyezett légfúvókákkal teszik még kedvezőbbé.
Az Enzo-utód végeredményben az egyik legkorszerűbb sportkocsi lehet, ami pénzért megvásárolható, de már nem azoknak készül, akik a világ leggyorsabb autóját szeretnék birtokolni, sokkal inkább az alkalmi autóversenyzők igényeit veszi figyelembe. Meg persze a gyűjtőkét, akik nyilván azonnal ráugranak majd, ahogy elérhetővé válik, hisz a mindenkori csúcs-Ferrari ma már sokkal inkább szobor, mint használatra szánt tárgy.
