Nyolc évvel a londoni dugódíj bevezetése után megvizsgálta egy független intézet, milyen hatással van a forgalomcsökkentő intézkedés a belvárosi levegő minőségére. Mint kiderült, nem kimutatható a különbség a zónán belüli területen.
Az elviselhetetlen dugók megszüntetésére találták ki Londonban a rendszert, miszerint a díjköteles zónába behajtóknak tíz fontot, vagyis mintegy háromezer forintot kell fizetniük hétköznap reggel hét és délután hat óra között. A vaskos tarifa meghozta a hatását: a forgalom érezhetően csökkent - ebből ösztönösen azt gondolhatnánk, hogy a levegő is sokkal jobb lett a védett területen.
Ezt a feltételezést cáfolta az egészségügyi hatásokat vizsgáló HEI (Health Effects Institute) intézet nemrég megjelent tanulmánya. Igaz, nem a nyolc évvel ezelőtti levegőminőséget hasonlították össze a mostanival, hanem a zónán belüli szennyezettség mértékét a város egyéb területeivel, de elgondolkodtató az eredmény, hogy a részecskeszennyezettség mérésére begyűjtött minták nem mutattak jelentős különbséget a forgalomcsökkentett területen.
A szakemberek azt a következtetést vonták le, hogy az időjárás és a regionális kibocsátás nagyobb befolyást gyakorol a levegő minőségére, mint a lokális hatások. Kiemelték, hogy a dugódíj bevezetése megnövelte a dízelüzemű taxik és buszok forgalmát a zónában, ami az egyre szigorodó emissziós előírások ellenére egészségügyi szempontból kontraproduktív.
Mivel Németországban évek óta hasonló eredményekre jutnak az ott bevezetett nagyvárosi környezetvédelmi zónákat vizsgáló tanulmányok, nem alap nélkül kérdőjelezhetjük meg az itthon is élesítésre váró szmogrendelet értelmét. Egyrészt nem biztos, hogy a közlekedés akkora mértékben felelős a rossz városi levegőért, mint ahogy gondoljuk, másrészt a budapesti régió teljes közlekedési rendszerének újragondolása nagyobb valószínűséggel hozna tényleges eredményt, ha hihetünk ennek a tanulmánynak.
