A jövő Yugóját öröm lesz tolni

Milos Paripovic, a fiatal, bosnyák származású formatervező olyan témához nyúlt, amelyhez korábban mások nemigen mertek: a jugoszláv autóipar legnagyobb nemzetközi bukásának emlékét elevenítette fel a Zugo tanulmány révén. Azon kívül, hogy meggyőzően hozza az eredeti, a Yugo 45-ös hangulatát modern köntösben, finoman élcelődik is annak hibáin.

A formaterv a maga módján zseniális: bár egész mások az arányai, mint az eredetinek, a részletekben visszaköszönnek a Yugo legkarakteresebb vonásai. Az orr és a farrész kialakítása is a hasonlóságot erősíti, ahogy a C oszlop környéke is. Az alkotó elképzelése szerint ezt az autót is sokat kell majd tolni, de más okból, mint az elődjét: elektromos hajtást képzelt hozzá, márpedig ha az akkuk lemerülnek, a Zugo biztosan nem megy tovább. Ezt a hátrányt ellensúlyozná a fűtött csomagtér-ajtó – ha már hátra kell küldeni az asszonyt és a gyerekeket, legalább a kezük ne fagyjon a lemezekhez. A lustákat viszont nem kényeztetné Paripovic: nyomásérzékelőt építene az ajtóba, így csak annak a kezét melegítené a gép, aki valóban részt vesz a mozgatásában.

Az utalások egy részének megértéséhez persze érdemes legalább nagy vonalakban ismerni a Yugo félresikerült nemzetközi pályafutását, amelynek köszönhetően elsősorban Észak-Amerikában a XX. század legrosszabb autójaként ismerik. A Yugo 1986 közepén mutatkozott be Észak-Amerikában, és a legolcsóbb autó volt a piacon. Ugyanakkor hamar kiderült, hogy gondok vannak a megbízhatóságával, de ami ennél is kínosabb volt, évekkel később kiderítették, hogy a karburátoros motor nem teljesítette az amerikai károsanyag-kibocsátási szabványokat. Így az összes – mintegy 126 ezer – autót vissza kellett hívnia az importőrnek 1992-ben. Ekkorra a jugoszláv háború miatt amúgy is vége lett volna az üzletnek, de így a Yugo márka hírnevét sikerült porig rombolni. Gyakorlatilag a rossz autó szinonímájává vált az Egyesült Államokban, egész sor vicc született róla, mint nálunk korábban a Trabantról vagy a Zaporozsecről, de ami a lényeg, ezzel ugyanolyan közismert lett Észak-Amerikában, ha nem ismertebb, mint a Zastava márka Közép-Európában.

Így lehetséges, hogy Paripovic vicce – mert a Zugót egyértelműen annak szánta – betalált: egy formatervezési pályázaton ötödik helyet szerzett az alkotónak. A gyártás persze szóba sem került, de a tervező nyílt forráskódúnak nyilvánította a terveket, azaz elvben bárki megépítheti a saját példányát.