A milánói karosszériaépítő cég abból az alkalomból szabta át az kis Fiatot, hogy a típust Észak-Amerikában is forgalmazni kezdték. A limuzin-építészet három nagy irányzatát dolgozták fel: készült egy nyitott változat, amelyből derékig kilóghatnak az utasok, egy könnyed esküvői modell, és egy fekete elnöki kivitel.
A 3,5 méteres városi kiskocsit a B oszlop mögött bő 1,8 méterrel toldották meg, így 5,32 méterre nőtt a hossza, és 4,1 méterre a tengelytávja. Egy kicsivel magasabb is lett a nyújtott változat, 1,49 helyett 1,58 méternél húzódik a tető legmagasabb pontja – az egyetlen, ami nem változott, az az 1,62 méteres szélesség, ami azért kérdésessé teszi, hogy mennyire lehet kényelmesen terpeszkedni a hosszú gépekben. A LimoSun változat leginkább afféle extrém strandautónak tekinthető: csak a sofőr ül zárt térben, az utasok sem tetőt, sem ajtókat nem kaptak. Négy ülést helyeztek el benne, kettő-kettő egymással szemben helyezkedik el. A Limo City a klasszikus bérlimuzin vonalat képviseli: fekete tetejével és fehér fényezésével, az utastér egyik oldalán futó kanapé-szerű üléssel, a minibárral és az elektromos mozgatású hátsó tolóajtóval ideális mozgó bulihelyszín. A harmadik változat a LimoCity President: ez fekete festést kapott, és az orrán ott díszelegnek a kötelező zászlótartók: ez a változat annyira komolyan néz ki, amennyire a formaterv karikatúra-jellege ezt megengedi. Az elnöki változat ráadásul kifejezetten környezetkímélő: két villanymotor hajtja, maximum 160 km/h-s sebességgel, és akár 250 km-t is megtehet egy töltéssel.
A Castagna agymenésének eredményeit valószínűleg egyedi rendelésre el is készítik, bár azt nem tudjuk, mekkora vagyont kell majd letenni, hogy valakinek ilyen fura sztreccslimója legyen. Az egyedi megrendeléshez persze egyedi felszereltség is jár, így a plafon – legalábbis elméletben – csak a csillagos ég, szinte bármekkora összeget el lehet költeni egy ilyen különlegességre.
