Nyitva a csomagtartója, tikfa, bőr és piknikbőrönd. Handcrafted by Bentley Motors, Crewe, England - hirdeti a felirat. Hopp, innen lemaradt a pride-szócska, vajon miért? Szép ez a nyílás, meg kell hagyni, hófehér és barna bőr, csillogó alubetét, a színek harmonizálnak, csak azok a hegyes csücskök, ahol a lámpatestek beleharapnak a hátsó sárvédőbe, azok elég elrettentően néznek ki.
Fordul, itt az oldala a Q7-es Audi alapjaira épített SUV-nak. Hátööö... annyira nem rossz, jó nagy, szép a stilizált B betűs betét a sárvédőn, de azok a felnik... Óvatosan körbenézek, mindenki finoman csóválja a fejét, vagy éppen a markába mosolyog. A Bentley-alkalmazott komoly arccal, de izzadó tenyérrel áll az autó mellett, a pódium lassan fordul, ő pedig tudja, mi következik, két napja hallja már.
Hűha, ott a sarka, ej, aztabüdös, áááh... Ajjajjajjajjaj, ezt hallom a mellettem álló két francia kolléga irányából, majd ahogy egyre többet mutat meg arcából a böhöm monstrum, úgy terjed a jajgatás a tömegben. Ez tényleg nem semmi.
Krómozott csirkeháló-hegyek, illetve mit csirkehálók, a jellegzetes maszk hálóját látva kedvünk lenne beledobni egy lapát sódert, rostálni lehetne rajta, olyan durva. A ködlámpák a hatvanas évek krómozott, csehszlovák hajszárítóit idézik, a fényszóró egy szovjet medvecsapda által megerőszakolt Tungsram-villanykörte zabigyereke és csak fordul, fordul a nagy orr...
- Ez csak egy tanulmányautó, nem a végleges változat! - mondja mikrofonba a gyári emberke (talán Haroldnak hívták?). De tudja ő is, hogy mi tudjuk: nem mond igazat. Egy ilyen kvázi kész autón már csak minimális változások lehetségesek, és azok java része is a beltérben. Ez bizony egy ilyen ótvar atomvillanás marad.
Wolfgang Dürheimer, aki a Porsche esetében nagyot gurított azzal, hogy kiharcolta a Cayenne-t, most ismételni akar, meg is győzött mindenkit, hogy a márkának szüksége van egy ilyen kategóriájú autóra. De kicsit túllőtt a célon: a szakmai sajtó toronymagasan a szalon legrondább autója címet adományozta a Bentley SUV-jának. Teljes joggal.
Ha azt hiszik, hogy vége, akkor tévednek. Odabent sem jobb a helyzet, negyvenezer villanykörte fényével csillog a fabetét, vakít a haszontalan, fehér bőr, a szem nem tudja, melyik tükröződésre figyeljen igazán. Talán a kis krómkapcsolókéra a szélvédőn? Vagy a fabetéten megcsillanó, polírozott alubetétnek? A milliónyi apró, mart szélű díszkeretnek, vagy a műszeregységen villódzó információknak? Ez a fajta rikácsolás már Kínában is giccses lehet.
De nem baj. Amíg csak ott adnak el belőle, addig sem rémísztgeti itt a járókelőket és a többi közlekedőt. Csatkai búcsú vagy május elseje pedig úgyis csak évente egyszer van.
