A kora reggeli nagy nyüzsgés és roham elmúltával meglepően nyugodt volt a BMW-stand környéke. Mindenki összenyálazta már az új M6-ost, amely méltatlanul eldugva ácsorgott egy hátsó sarokban, míg előtte a sok dízel izé parádézott a forgó színpadon. Nincs mit tenni, a sok pénzt hozó modelleket kell a nagyérdemű arcába tolni, a rétegmodell rétegtípusa maradjon csak a háttérben.
Végül is, nem számít. Aki sejti, mire számíthat az M6 kapcsán, az már úgyis előre lefoglalózta.
Parádés forma a négyajtós Gran Coupé is, ezzel bővebben tesztünkben foglalkozunk majd, élve eltemetést ígértünk a hazai sajtósnak, ha nem kapunk belőle, úgyhogy lesz.
Minden sportos modell és temérdek lóerő, valamint kreténebbnél kreténebb Mini-tanulmány ellenére az egész pavilon tudta, miről szól idén a BMW Genfben.
A márka ugyanis visszatér a DTM-be. És ez igen-igen nagy szó, hiszen az összes túraautó-bajnokság közül talán a DTM vonultatja fel a legmagasabb technikai színvonalat. Nem beszélve arról, hogy a túra-menők színe-java ott van a mezőnyben, ahol most már – hála Istennek – nem két játékos (Audi-Mercedes) passzolgat tovább.
A BMW Motorsport hosszú kitérő után hazatér legnagyobb sikerei színhelyére és ennek köszönhető az elképesztő érdeklődés, ami a hat hét múlva induló bajnokságot övezi.
Öt óra előtt pár perccel levegőt sem lehetett már venni a színpad előtt, szerencsére előtte még egy gyors interjú erejéig elkaptam Bruno Spenglert, az egyik gyári támogatású BMW-csapat jó nevű pilótáját.
- Bruno, most, hogy az előtesztek véget értek, hogy érzed, sikerült úrrá lennetek a súlyelosztás-kisúlyozás problémáján? (Az autó a minimálsúlyt elérte, ám ennél kevesebbre van szükség, hiszen jobb, ha plusz súlyokkal érik el azt, így tetszőlegesen oszthatják el.)
- Úgy gondolom, hogy szinte teljesen készen állunk. Alig hat hét múlva indul a szezon, és bár akadnak még gondjaink, az eredmények nagyon-nagyon biztatóak.
- Véleményed szerint mik az autó erősségei a konkurensekkel szemben, illetve mi az, ahol még gyorsan orvosolni kell valamit?
- Valójában nehéz egyértelműen kijelenteni bármit is, hiszen legnagyobb riválisaink sem alszanak, kiváltképp a Mercedes, ők jobban aggasztanak minket, mint az Audi. Iszonyatos tapasztalat van már mögöttük, a teszteredményeik jók, de hidd el: ezen előtesztek eredményei nem mondanak el semmit a valós erőviszonyokról.
Legnagyobb erényeink? Leginkább az abszolút csodálatos gázreakciót emelném ki. A motor nagyon jól reagál a gázpedál-állásra, a váltónk remek, ráadásul a váltófülekkel lehetetlen melléváltani, vagy túl hamar visszagangolni, egyszerűen nem engedi a rendszer. Külön kiemelném, hogy az aerodinamikai csomagunk jó, a hosszú kanyarokban jobban teljesít az autó, mint bármi más.
- És a gondok?
- Nézd, teljesen a semmiből építve nehéz azonnal nyerő autót csinálni, pláne egy ilyen mezőnyben, hiszen törvényszerű, hogy csak a versenyhétvégén derülnek ki bizonyos problémák. Jelenlegi legnagyobb gondunk az univerzális, mindenki által kötelezően használt kuplungszerkezettel van. Kicsit máshogyan viselkedik, mint hittük, ezért volt olyan eset, hogy egyszerűen leégett. Bevallom, nem gondoltuk volna, hogy nem bírja.
- És most?
- Úrrá leszünk a problémán. A szezon indulásáig van még egy tesztünk, arra már rendben lesz minden. A múlt héten csináltunk végig egy erőnléti edzést a társaimmal (Andy Priaulx, Augusto Farfus, csak hogy pár nevet említsünk) és tudom, hogy iszonyúan motivált mindenki. Sokat jelent nekünk az, hogy a DTM-mel összefort márkát képviselhetjük, én gyerekként is BMW-s voltam, egy nagy álmom teljesült ezzel. Meg fogjuk mutatni, hogy velünk számolni kell, mert az autó jó.
- Bruno, úgy legyen, sok szerencsét!
Majd beindult a nagy csimbumm, lefutott a kötelező promó-film, amelyben a DTM- és a túraautó-versenyek aranykorának M3-asai röpködtek át a rázóköveken Roberto Ravagliával és Johnny Ceccotóval a kormány mögött, majd váltott a kép, és valami nagyon lapos, sunyin gonosz plecsni tépett át a képernyőn fülrepesztő V8-vonyítással.
Négyliteres motor, iszonyatos szűkítéssel, 480 lóerővel. És egy ilyen forma szigorúan öncélú, a leszorítóerőért mindent feláldozó, mégis perverzül vonzó. Önkéntelenül is megtapsolta mindenki, a fehér alapon három csík újra feltűnt a színen, és ott, abban a pillanatban olyan érzés volt ez, mintha húsz év után újra összeállt volna a Guns'n'Roses, és tolnák a rock'n'rollt, mint régen.
Remélem, önök is ott lesznek a képernyők előtt. Mert ez a DTM más lesz.
