A brazilok is kapnak tőlünk
Mese étterem, a nyolcas út mellett! Tudtam, hogy kell lennie még valaminek az Opel-gyáron kívül, amit össze tudok kötni Szentgotthárddal. Egész úton idefelé hiába turkáltam emlékeim között ráncolt homlokkal, semmi nem jutott eszembe a határ menti településről.
Na igen, az Opel-gyár. Magyarország büszkesége a kilencvenes évek elején. Az első saját autónk a KGST-időszak után. Fasztra vagy sem, nagy dolog volt. A mostani gyárbővítés is nagy dolog, annak a nyolcszáz új embernek, aki hamarosan itt fog dolgozni, egészen biztosan. Meg a családjaiknak. És akkor a beszállítókról nem is beszéltünk. Magyarországon 2012-ben egy biztos munkahely egy szervezett gyárban sokaknak főnyeremény. Még akkor is, ha köcsög a főnök és szar a menza.
Ezt persze nem tudhatjuk, lehet, hogy itt vannak a legemberibb rabszolgahajcsárok, és a séfet a Gundelból csábították el. Azt mindenesetre megtudtam Dános Andrástól, az Opel fekete öves PR-esétől Budaörs és Szentgotthárd között, hogy valamelyik környékbeli faluban préselik a legfinomabb tökmagolajat a földkerekségen. A burgenlandi a közelébe sem érhet. Szerencsére nem vagyok rákattanva a tökmagolajra, különben átkoznám a csapnivaló memóriámat, hogy nem jegyeztem meg a falu nevét. A séf bizonyára tudja.
Arra is fény derült, miért éppen szeptember közepére tették az ünnepélyes szalagátvágást. Mert ilyenkor még jó az idő. Persze, rendben le kellett mennie a próbagyártásnak, hogy legyen mit mutogatni, de a sorozatgyártást még nem kezdték meg. Az év vége felé fog felfutni a termelés, de a fagyos novemberben kinek van kedve lejönni Budapestről, át a Bakonyon, amikor már rövidek a napok, bizonytalan az időjárás. Na, a 19-e eddig nem sokkal jobb, mint egy novemberi nap, 14 fok és eső várt Gotthárdon. De holnap még lehet jó idő.
A másik fontos szempont a miniszterelnök úr volt. Nélküle nem gyármegnyitó a gyármegnyitó, főleg azért, mert ha ő nincs itt, a kutyát sem érdekli egy új üzemcsarnok meg pár robot. Ami alapvetően kár, mert az, hogy az Opel az új generációs motorjait Szentgotthárdon fogja gyártani, több embert érint, mint egy-egy kiégett Ferrari. Vagy egy Porsche-bemutató. De szerencsére a miniszterelnök szívesen jön, ha időben egyeztetve van az időpont, ezért itt lesz az egész slepp, tévétől Totalcarig.
Szentgotthárd amúgy békés kisváros, mellesleg Magyarország legnyugatibb városa, vagyis jóval nagyobb szopó lejutni Budapestről, mint mondjuk Bécsből. Ezért is választották bő huszonöt éve az üresen álló Rába-üzemcsarnokot a motorgyár helyszínének. Közel a határ, jó az infrastruktúra, lehet vinni a motrokat a német, belga, spanyol, portugál, később lengyel autógyárakba. Aztán egy lényegében politikai döntés következményeként F Astrákat is szereltek nálunk kisszériás technológiával, de annak a történetnek már rég vége.
Azóta üresen állt az összeszerelő üzemcsarnok - ide és egy ugyanekkora új hodályba költözik az új gyáregység, ahol az új generációs, közvetlen befecskendezéses, turbós kis motorokat fogják gyártani. Benzineseket egyliterestől egyhatosig, meg egy egyhatos dízelt. Évi ötszázezer motor a névleges kapacitás, de ezt akár túl is lehet lépni, volt ilyesmire példa a múltban, amikor nagy volt a kereslet az Opelek iránt. Bár pótműszakokat kéne indítani jövőre is - ábrándozik András, de tudjuk, kicsi erre az esély, amikor az európai eladások éppen a jégkorszak előtti szintre estek vissza, az Opel meg az életéért küzd.
De holnap jön Viktor, átvágja a masnit, vagy ha nincs, csak simán a szalagot, és minden rendben lesz. Szentgotthárdnak legalábbis nincs félnivalója, atomstabil helye van a szervezetben. A régi gyár Dél-Amerikába és egyéb jól futó piacokra exportál tíz motorból hatot, ezért egyelőre ott sincs kilátásban létszámcsökkentés. Az új motoroknak pedig a jövő Opeljeiben van a helye, és ha csak egymillió Opelt tudnak elsózni évente, akkor is lesz mibe szerelni az ötszázezer magyart.
Ahogy a gyár parkolójában sétáltam egyet a nagy esemény előestéjén, már készülődtek a lagzisátorban a bulira. A gyár falán molinó építi a dolgozók büszkeségét, a parkolóban viszont kevés az Opel. De egyvalaki legalább őrzi a lángot, tovább viszi a mantások szellemét, még ha nem is a gyár termékével: a Favorit lámpasora büntet.
Csak azt nem értem, miért nem olyan elterjedt a tuning-szcénában az Opel-alkatrész, mint Győr környékén az Audi-holmik. Egész iparág épült a TT-dugattyús Lada-tuningra, turbósítók generációi alapozták töltőnyomásukat az okosba beszerzett Audi-feltöltőkre. Vajon Szentgotthárdon ilyen szigorú a portás?
