Feltámad a dühböl született sportkocsi

A Lamborghinihoz hasonlóan az ATS megszületése is Enzo Ferrari rossz modorának köszönhető. Jó szakemberek alapították, mégsem létezett sokáig. Egyetlen utcai autóját, a 2500 GT-t azonban máig a legformásabb középmotoros sportkocsik egyikének tartják – nem csoda, hogy néhány olasz befektetőnek eszébe jutott feltámasztani.

A modern 2500 GT jó értelemben múltidéző. Arányaiban és egyes részleteiben ugyan emlékeztet az eredetire, de ízig-vérig modern forma. A típusjelzés nem hazudik, ezt a gépet is 2,5 literes motor hajtja, de nem V8-as, mint a példaképet, hanem négyhengerest, turbófeltöltéses Subaru boxer, amelyből állítólag 500 lóerőt sikerült kihozni. Ennek, és a karosszéria 980 kilogrammos tömegének köszönhető, hogy a kis méretű sportkocsi 3,3 másodperc alatt képes elérni a százas tempót – gyorsabban, mint bármelyik Ferrari. Ez azonban még csak elmélet. Az autóról egyelőre azt sem tudni, hogy mennyiben valóságos és mennyiben vágyálom, hisz a képek egyelőre egy virtuális modellről készültek – csak remélni lehet, hogy a gép el is jut a megvalósulásig.

Az eredeti ATS megalakításának sorsa ettől függetlenül is elég érdekes, hogy leírjuk. Enzo Ferrari az 1960-as évek elején sikeresen összeveszett szinte mindenkivel a cégnél, így egyszerre hagyta faképnél a zseniális motor- és versenyautó-tervező, Carlo Chiti, és Giotto Bizzarrini, akik hamarosan megalapították saját autógyárukat, Giovanni Volpi gróf anyagi támogatásával. (A gróf sértett Ferrari-ügyfélként szintén ebben az időszakban fordított hátat Maranellónak.) A 2500 GT-t gyakorlatilag a nulláról tervezték, és 2,5 literes, 210 lóerős V8-as középmotorjával a kor csúcstechnikáját képviselte. Mégis csupán 12 példány épült belőle 1962 és 1964 között, mielőtt a befektetők elvesztették az érdeklődésüket, és az egész projekt összeomlott.