Láttuk már fotókon és hallottunk komplikált hajtásrendszeréről is, de csak most került nyilvánosságra a McLaren hivatalos bemutató anyaga a P1-esről. Ebből már elképzelhetjük, milyen dinamikát kínál a csúcsmodell, és az is kiderül, mennyibe kerül a brit sportkocsigyártás új csúcsa.
A 916 lóerős teljesítmény alapján sokan úgy vélték, a P1 közel ugyanolyan magas végsebességet érhet majd el, mint a Bugatti Veyron. A McLarennél azonban célszerűbben gondolkodtak ennél: bár talán többre is képes lenne, az elektronika 350 km/h-ig engedi gyorsulni az autót, nem tovább. Ennek több oka is lehet – többek közt az, hogy a csúcsteljesítménynél jóval kevesebb – a benzines V8-as turbómotor 740 lóereje – áll rendelkezésre folyamatosan, a többi csak addig, amíg az akkumulátorokban elegendő a töltés. A másik, hogy ennél többet szinte sehol nem lehet kihasználni, viszont a 350 km/h feletti tartományban már komoly gondot okoz a stabilitás megőrzése, és olyan kompromisszumokat kényszerített volna az autóra, amelyek kisebb sebességnél rontották volna a gép hatékonyságát.
A végsebesség-csata a presztízsről szól, a gyorsulás viszont érezhető, és a McLaren tervezők láthatóan igyekeztek is minden más sportkocsit lenyomni. A 100 km/h kerek 3 másodperc alatt van meg, a 200 eléréséhez is csak 7 másodperc kell, a 300 km/h-t pedig 17,5 másodperc alatt érheti el a P1-es. Ezzel az élmezőnyben van, ami a saját kategóriáját illeti: a Ferrari F12-nél egy tizeddel jobb, a Lamborghini Aventadornál ugyanennyivel gyengébben gyorsul 100 km/h-ig, de ezek már érzékelhetetlen eltérések.
A hibrid hajtáslánc azonban nem csak a gyorsulást segíti hatékonyan, de arra is lehetőséget ad, amire a többi hasonló szupersportkocsi nem: a P1-gyel tisztán villamos üzemben is közlekedhet a gazdája. Persze nem nagyon hosszan, de a 20 km-es elektromos hatótáv 48 km/h-s átlagsebesség mellett arra épp elegendő, hogy csendben átcsorogjunk egy-egy kertvárosi környéken, ahol az autó brutális hangja egyébként zavarná a lakókat. Részint a különleges hajtásnak köszönhető az is, hogy a szén-dioxid-kibocsátást 200 g/km-re szoríthatták vissza, ami ebben a kategóriában kiemelkedő eredmény, bár ebben az 1,4 tonnás össztömeg és a karosszéria 0,34-es formatényezője is szerepet játszik. Az az érdekes, hogy az alacsony légellenállás nem jelent alacsony leszorító erőt, ahogy általában, sőt: a P1-es tervezői elérték, hogy a karosszérián ötször annyi keletkezik, mint a kisebb MP4-12C-én.
A McLaren persze kínosan ügyel rá, hogy a P1 exkluzív ritkaság maradjon, ne váljon olyan drága, de gazdagabb környékeken megszokott tömegmodellé, mint a Ferrari 458-as vagy a Bentley Continental GT. Nem elég hogy egy-egy példányáért 860 ezer angol fontot, vagyis egy kicsivel több, mint egymillió eurót kérnek, de a példányszámot is korlátozták 375-re – így valószínűbb, hogy a P1 a gyűjtőknél köt majd ki.
Az angoloknak azonban van még miért izgulniuk, hiszen a Ferrari is most tervezi bemutatni úgy csodafegyverét, az Enzo utódját, az F150 néven emlegetett modellt, és egyáltalán nem lehetetlen, hogy az olaszok műszaki rafinériában vagy nyers erőben rálicitálnak a McLarenre.
