Van olyan a technika történetében, hogy egyszerre többen jutnak el ugyanahhoz a felfedezéshez. Így mentek többen ölre a karburátor receptjéért is (amiről, ugye, kiderült mára, hogy se nem Csonka, se nem Maybach találta ki, hanem évekkel korábban már bejegyeztette egy amerikai csávó, akinek a neve, így Genf felé robogva a Nissan Leaf hátsó ülésén, nem jut most eszembe), és szintén hasonló a tumultus most a mini-SUV-ok táján.
A Fordnak, a Renault-nak szintén kint áll az Ecosportja és Capturje Genfben, ott a Suzuki standján az új SX4 (de nini, az már létezett egy generációval korábban is), de a Peugeot is érzi az új korok szellőjét, és a 208-asból kiállított egy magasított, mokányított verziót a csak lélekben terepre vágyó, puhány városiaknak – a 2008-at. Hogy a névválasztás miatt nem tűnik-e kissé lejárt terméknek 2013-ban ez az autó, nehéz egyelőre eldönteni, de az biztos, hogy a hasonlóan tojáshéjat viselő konkurenseknél frissebbnek néz ki.
Sokat nem tudni róla – hajtásláncok, futóművek, extrák megegyeznek a normál 208-aséval, és álljon itt egy szám annak bizonyítására, hogy a 2008 nem lesz valami iszákos terepnehezék: a legtakarékosabb verzió emissziója mindössze 98 g/km szén-dioxid.
A 2008-as viszont éppen annyival nagyobb a sima 208-nál, hogy elférjen bele mindenféle úttörő hajtáslánc – egyelőre persze csak kísérleti jelleggel. A legérdekesebb ezek közül a 2008 HybridAirbe épített változat. A hibrid azért hibrid, ugye, mert kétféle hajtási mechanizmust használnak arra, hogy különböző forgalmi körülmények között mindig az vigye az autót, amelyik hatékonyabb, és ha lehet, ezek közül az egyik a lassításkor, fékezéskor felgyülemlett energiát hasznosítsa. Manapság utóbbira akkut és elektromotort használnak, de miért ne lehetne mást? Például levegőt.
A 2008 HybridAir pontosan így működik. Az autóiparban még nem, de az űrkutatásban már használt technológiákkal operál az autó, fékezéskor, lassításkor sűríti a levegőt, amit tartályokban tárol, majd gyorsításkor, emelkedőn ezzel segíti az autót, sőt, dugóban araszolva akár önállóan hajthat is. Az ötlet nem rossz, kár, hogy a kocsi még csak prototípus. A 2008 valóban teljesen új, a HybridAir tényleg érdekes, de az izgalom csak most jön. Itt van ugyanis két új 208-as, az XY és a GTi – mindkettő csak háromajtósban létezik. Előbbi a kis Peugeot divatos változata, 17-es kerekekkel, díszesebb fényszórókkal, elegánsabb belső térrel. Motorok 92-től 155 lóerőig. Utóbbival a 205 GTi (illetve a 106 GTi) legendájának az utóbbi időben erősen pislákoló parazsát próbálja életre fújkálni a Peugeot. Nagyon ígéretes, ha csak az adatokat nézzük: 200 lóerő az 1,6-os, benzines, közvetlen befecskendezéses turbómotorból, rövidre áttételezett, hatgangos váltó, erősen áthangolt futómű. A kinézetével sincs sok baj - ezzel a sok finom részlettel ugyan nem olyan vagány, mint az egyszerű, határozott, darabos elemekkel operáló 205-ös formája volt a maga idejében, de az is tény, hogy az iPhone- nemzedék szeme már mást kíván, mint a ZX Spectrumok generációja, anno.
Voltak még egyéb hibridek, kint állt a párizsi szalonon tavaly ősszel már bemutatott Onyx tanulmányautó, az RCZ R prototípus is, de ezek még csak lehetőségek (vagy még azok sem), nem igazi kocsik.
Végül, amit ígértem a beharangozóban – Peugeot-ék után átslattyogtam a hárommal odébb levő Ferrari-standra is. Aznap már harmadszor. Tömeg, tömeg, és megint csak tömeg, nem lehetett hozzáférni. A Ferrari-standok úgy működnek ezeken a szalonokon, hogy az ember beáll a csoportosulásba a kordonnal lezárt bejáratnál, és vár, hogy kijöjjön a bent bámészkodó, korábban beengedett horda, hogy az övé végre bejusson. A bent bámészkodó horda viszont úgy borítja el a szóban forgó új modellt, mint döglégy az országúti rókatetemet – épp csak itt-ott villan ki egy kis piros festék a repkedő zsakettszárnyak alól, legfeljebb ipari röntgennel lehetne meglőni az autót, akkor is csak a csontvázakkal díszített sziluettjét.
Még jó, hogy kora délelőtt, amikor még nem ébredtek fel ilyen sokan, már felálltam a stand mellett kitett dobogóra, és egy mérhetetlenül mázlista pillanatban lekattintottam az egész autót. Nem, a LaFerrari reménytelen eset – majd megnézem közelről, ha megvettem a magamét.
