Tudjuk jól, hogy a válság azokat érinti legkevésbé, akiknek vastagon van mit a tejbe aprítaniuk. Nem csak szimplán gazdagok, hanem _nagyon_ gazdagok. Nekik nem oszt, nem szoroz pár elcsúszott millió euró, bezárt gyár vagy pár cég a vaskos portfólióból.
Autózni azonban ők is akarnak, sőt, az is elképzelhető, hogy ízlésük sincs, vagy szexuális orientációjuk eltér a megszokottól. Vagy mindez együtt. Hah, azt hiszik, szűk ez a réteg? Valószínűleg annyira nem, hogy meg ne éljen belőlük vígan egy-két tuningcég.
Mint mondjuk a Hamann, amelyik régen azért inkább a józanabb, elviselhetőbb dolgokat kreáló cégek közé tartozott. Az utóbbi években azonban, csakúgy, mint az AC Schnitzer, egyre inkább azt a vásárlói réteget célozza meg, amelyik talán a leginkább tőkeerős. Ez a réteg Kínában, a Közel-Keleten és némelyik amerikai nagyváros gettóiban található meg leginkább. Ízlés nélkül, természetesen, de az üzlet szempontjából ez teljesen mindegy, a Hamann meg tudja szólítani őket? Igen. El tudja adni nekik a terméket? Igen! Innentől kezdve pedig inkább csak szörnyülködjünk kollektíven, de ne ítéljük el őket: a biznisz pörög és ez a lényeg. Az autóipar nem jótékonysági segélygála, hanem kőkemény üzlet.
Ettől függetlenül akkor sem bírjuk ki egy halk jajistenem nélkül, amikor megállunk a nagyobbacska stand előtt. Amíg azonban pl. a RUF-nál a gyönyörtől és ízléstől, itt éppen a giccs és a primitív megoldások dobnak mázsás béklyót a lábunkra. És persze a tény, hogy a stand szélén ott magasodik egy koromfekete emeletes ház, ami valamikor egy autó volt. Nincs ember, aki arra jártában ne nézne fel rá, annyira nyomasztó.
De menjünk szépen, sorban. Külön felhívnám a figyelmet arra, hogy a Hamann műanyagosai még mindig ügyesebbek, mint a névadóik.
Az első, csodás darab a Mirr6r névre hallgató néhai BMW M6. A Tük6r önmagáért beszél, hiszen rögtön megértjük a frappáns névválasztás okát, ahogy belenézünk a – minden bizonnyal – méregdrága, krómszemcsét gazdagon tartalmazó, rommápolírozott autó oldalába. Nem, ez nem matrica, ez az újfajta vízbázisú festék, amire nagyon büszkék. Használják is gazdagon. Megtoldva a nagy felnikkel- és kipufogórendszerrel, valamint a bodykittel, máris kész a Hamann Tük6r.
Érdekes módon egyik kiállított M BMW motorjához sem nyúltak, talán a bajorok szóltak oda, hogy nem kéne birizgálni azt, amin ők éveket dolgoztak, hogy megoldják a hengersorok közé pakolt turbók hűtését. Igen, több is volt, a következő a már kicsit elgondolkodtató Mi5sion nevű M5. Hogy mi a Mi5sziója és ki küldte oda, vagy hová tart, az nem derült ki ellenben a sárvédő-toldatok bármelyik kínai műanyagost megríkatnak. Amennyire lehet, annyira el is rontják az M5 külsejét.
Margóra: az csak nekem tűnt fel, hogy a tükörfóliából kivágott betűk sokat tesznek a bazári hangulatért?
Na de a java csak most jön. Mondamám, hogy a fekete leves, de nem az, hanem inkább osztriga, abból is kék, illetve rózsaszín. Tessék, csak tessék, ismerkedjenek meg, ez itt a (tramtararará) Hamann Mystére! Ugye önök is érzik ezt a tömény misztikumot, amit ez a vakítóan rózsaszín Range Rover sugároz? Tudják, az első, komoly terepjáróba oltott személyautó. A sárdagasztó, úttalan-utak királynője, rókavadászok bőrbársony fogata, a dzsindzsajáró, a macsó...
Sajnos ezen a ponton muszáj vagyok segítségül hívni a gyártó sajtóanyagát, melynél szórakoztatóbb írás kevés van. Természetesen van műanyag szélesítés, átdolgozott ötliteres, kompresszoros V8 a géptető alatt és 23 colos (Edition Race – lol) felnik 305/30-as gumikkal valamint nyolc centi ültetés. Ennyiből nyilvánvaló, hogy nem Somogybabodon túrjuk ki vele magunk alól a siratófalat és tényleg titok, hogy kinek és miért készült, de megkapjuk a választ (idézet): ezen változások segítségével a Hamann létrehozta a hiányzó láncszemet a Range Rover robusztus imidzse és a márka motorsport-múltja között.
Ja, ha csak úgy nem. – sóhajt fel az egyszerű ember, így már mindjárt más. Mondjuk nem tudom, mekkora motorsport múltja van a Range Rovernek, de ha a Hamann mondja, akkor biztosan van. Tettek érte, hogy érezzük ezt, hiszen a géptető teljes egészében karbonszálas műanyagból készült, így a Range 2330 kilójából sikerült lefaragni mondjuk tizenkettőt. Mégis csak lehet valami ebben a motorsport-dologban.
A legszebb(?) a végére maradt. A név önmagában megint pazar: Hamann Spyridon. Nem, ez nem egy ízületi fájdalmakra vény nélkül kapható gyógyszer, bár kétségkívül nem kell nagyon meghajolni, ha be akarunk ülni. Ez egy G65 AMG, Hamann módra.
És most készüljenek, mert ha nem tudják, hol kell elkölteni decemberben azt a francos 325 ezer eurót, akkor ez a megoldás. Grandiózus, magasröptű, döbbenetes. Az ördög a részletekben rejlik.
Először is figyeljék meg a motorháztetőre és a pótkerék-tartóra festett Hamann-logót, a szárnyaló Pegazust. Semmiség, mondhatnák, de nem úgy van az ám! Hiszen ez a hét rétegben felvitt festék tud valamit, amitől egyszerre lesz exkluzív az autó és különleges. Enyhe feszültség hatására ugyanis – gombnyomásra - világít! Ettől a Hamann Spyridon még éjjel is jellegzetesen elkülönül a szériaautótól. Arról már a sajtóanyag nem ír, hogy milyen lehet éjszaka egy fél négyzetméternyi, világító izével a géptetőn autózni, de biztosan speciális és egyedi élmény. Pláne, ha az arcunkba világít.
Az AMG és a Hamann teljesítményei különböznek. Míg a Mercedes alig (igen _alig_) 612 lóerővel hagyja el a gyártósort, addig a Hamann a 12 hengeres motor speciális vezérlőjének és az új kipufogórendszernek hála 702 lóerőt hoz ki a motorból. A maximális nyomaték pedig 1000-ről 1110 newtonméterre nőtt.
Tehát ha önök álmatlanul forgolódnak éjjel, mert a vattaúj G65 AMG, a maga méreteivel szinte észrevétlenül belesimul a forgalomba, akkor hajrá: a világító Pegazus megoldja a gondot. De nincs még vége.
Természetesen a nyolc centiméteres szélesítés is komolyabb országúti jelenlétet garantál, csakúgy, mint a 24 colos, kovácsolt felnik, a rájuk gőzölt 305/35-ös Vredestein Ultrac-abroncsokkal.
Az új, sportos kinézet a teljesen egyedi gyártású és átalakított elemeknek köszönhető. Kedves olvasó, ha ön – a képeket nézve – úgy gondolja, hogy egy G-Mercedes kinézete sportos, akkor sürgősen keresse fel szemorvosát. Hogy mégis, miért kéne ezt gondolnia? Elsősorban ott vannak a tükrök. Szénszálas műanyagok, aranyszínben, iszonyatosan oda nem illő integrált indexekkel.
Vagy az aranyszínű kipufogóvég-kilépők- és légbeömlők. az arany pókterék-takaró, a díszlécek, a felnik pereme. Mind-mind a sportosság záloga.
A beltér átváltozott, valami teljesen új az, amivel vásárlóink szembesülnek odabent. Na, ebben legalább igazuk van. Ritkán szembesül az ember arany bőrrel, majrévassal és 280-ig skálázott sebmérővel egy G Mercedesben. Mindezek után a három differenciálművet záró eloxált alumínium-kapcsolósor legalább olyan idegenül hat, mint Hells Angels-bulin a Száztagú Cigányzenekar. Mindezt leszámítva nem látunk mást odabent, mint egy öregecske Mercedes-belteret túl sok kapcsolóval, kristály kormánnyal nyakonöntve némi arannyal. Mondjuk az vicces, mennyire nincs lábtér egy ekkora batárban, de erről valószínűleg az irdatlanul vaskos üléstámlák és a beléjük integrált hangrendszer is tehet, mely egyben masszázsfunkciót is ellát. A HD-felbontású monitorok természetesek, ahogy a dupla tetőablak is. Düböröghet az I'm too sexy.
Az öreg, nyers és pattogó G-imidzs átadta a helyét annak, amellyel a Hamann Spyridon biztos ugrás lett a sportautók kategóriájába.
Lelkük rajta. Én azért becsülöm bennük azt, hogy – annak ellenére, hogy tisztában vannak vele, mit árulnak – le tudják nyelni a békát és ki tudják szolgálni azt a vásárlói réteget, melyet megszólít egy ilyen sajtóanyag. Mert a pénznek szaga nincs és ők is ebből élnek.
Értelmet ne keressünk mögötte, mert nincs. Mindez azonban eladó, 325 ezer euró az ára.
