Megszokott akciófilmes klisé, hogy a gonosz terrorszervezet, akiket a hősök feladata péppé lőni a cselekmény során, valami bűnös forrásból szerzik a kalasnyikovra valót. Jobb esetben kokaint termesztenek, rosszabb esetben szép szőke kislányokat adnak el undorító gazdag araboknak, egyben vagy szervenként. A valóság azonban ennél komplikáltabb.
A terroristák a saját értelmezésük szerint általában elkötelezett szabadságharcosok, és onnan szereznek pénzt, ahonnan lehet, hisz a lőszer és a fegyver nem olcsó dolog. Olajat termelnek ki, ha kell, vagy bányásznak, ha az ércet lehet eladni jó pénzért. Így van ez a kolumbiai FARC – a Kolumbiai Forradalmi Hadsereg – esetében is. A gerilla-szervezet Kolumbia esőerdőiben szinte teljes egészében ellenőrzi a wolfram-kitermelést, amit a helyi indián törzsek régóta művelnek, hisz ez a fém viszonylag ritka, így könnyen eladható. Az ipar pedig kapva kap az olcsó és korlátok nélküli alapanyag-forráson, és nem tudja, vagy nem akarja tudni, honnan származik a fém. Így kerülhetett összefüggésbe az európai autóipar és az emberrabló, kokaincsempésző kolumbiai gerillák.
A Bloomberg Markets nyomozása kiderítette, hogy a BMW, a Ferrari és a VW csoport is vásárol attól az osztrák beszállítótól, ahol a terroristáktól származó wolfram landol. Persze az autógyáraknak nem gépfegyveres, álcaruhás gerillák szállítják a fémet: a FARC-tól származó fém először az Egyesült Államokba kerül, feldolgozásra, majd Ausztriába, ahol az autógyárak által felhasznált félkész terméket előállítják. Így az autógyárak aligha tudták, hogy erkölcsileg nem megfelelő fémet vesznek át. Most úgy néz ki, mégis rajtuk csattan az oknyomozás – a hírekben azt olvassuk, az autógyárak a terroristáktól vásárolnak.
A baj az, hogy manapság már nem tudható, mit vásárolunk, aminek az eredete nem teljesen tiszta. Bárki vehet olyan benzint, amelyet terrorizmussal vádolt országban kitermelt olajból finomítottak, vagy vásárolhat olyan öltönyt, amelyet gyermekmunkásokkal szövetett anyagból szabtak – nem tudhatjuk, velünk hányszor fordult elő ilyesmi. A BMW és a Volkswagen persze rögtön megígérte, hogy elkerüli a terroristáktól származó wolframot, hisz ez kell a nagyobb botrány elkerüléséhez, de azon sem csodálkoznánk, ha az ígéret ellenére továbbra is a megszokott beszállítótól vásárolnának, esetleg még néhány közvetítő beiktatásával, hisz az üzleti érdek ezt diktálja.
A wolfram-beszerzés egyébként állandó problémát okoz a nagy ipari országok gyártóinak, mivel a ritka fém kitermelésének 85%-a Kínában folyik, viszont ott a hatóságok szigorú kiviteli korlátozást vezettek be, hogy a helyi ipar ellátottságát biztosítsák. Alternatív forrásból viszont kevés van, és azok is elég problémásak: Kolumbián kívül Kongóban találhatók még nagyobb készletek, ahol azonban szintén helyi konfliktusok teszik lehetetlenné a legális, ellenőrzött kitermelést.
