Kicsike, de az ellenfelei is kicsik. Egy beülés nem sok, de már a szalonon is láttuk – az i10-nél messze emelte magának a lécet a Hyundai.
Mancika, elviszem a cukrászdába, és ott negyven fillérért annyi krémest eszik, amennyi csak magácskába fér” – jegyezte meg egy filmjében Kabos Gyula valamikor a negyvenes évek elején, és nem is gondolta volna, hogy ezzel meg is fogalmazta a miniautó-gyártók számára követendő receptet hatvan-nyolcvan évvel későbbre.
Mert a minin kicsi a profit, néha olyan kicsi, hogy a legkisebb gikszer esetén mínuszba megy a mutató. Árat emelni nem lehet, legfeljebb csökkenteni, hiszen ilyen autót olyanok vesznek, akik a lehető legkevesebbet akarják vagy tudják elkölteni a saját, géperejű mobilitásukra. Itt minden azon múlik, hogyan tud valaki megspórolni annyi pénzt az autóka egy gócpontján, hogy egy másik, inkább szem előtt levőn viszont javítani tudja az összképet.
Ezek után felettébb merész kijelentés a Hyundaitól, hogy új minije, az i10-es egyes menetdinamikai jellemzőivel nem is közvetlen riválisához, a Volkswagen Uphoz, hanem sokkal feljebb, az agyonsztárolt Golfhoz akar felkúszni. Zajkomfort, rugózás, vezethetőség, ilyenek. Bizakodni mindig lehet, pláne, ha a konszernen belüli osztozás keretében az új i10-eshez a már szériában készülő, és sok kritikus által nagyra tartott Kia Picanto alaplemezét és műszaki egységeit használhatják fel, finomíthatják tovább.
Ez az új padló nagyobb, mint a régi Picantóé, s nagyobb, mint a régi i10-esé volt, így hát az új i10 is testesebb a réginél. Nem is kicsivel – keresztben akkora, hogy most az új modellel övé lett a legszélesebb kisautó címe. Máshol vannak elöl a rugóstagok, hátul a lengéscsillapítók bekötési pontjai is elvándoroltak, a zajcsillapítás masszívabb, a motorok pedig a Picantóéval megegyező, egyliteres, háromhengeres, 70 lóerős és 1,2 literes, négyhengeres, 85 lóerős benzinesek lesznek.
Az i10-re nagyon vár Európa, legalábbis Európa újságírói. Kevés stand volt, ahol ennyire nehéz lett volna hozzáférni az autókhoz - az Audi Quattro Sport Concept, a Kia Niro és a Mercedes S kupé jut eszembe hirtelen – percekig vártam, hogy ezt a pár, nyomorult külső fotót elkattinthassam. Rossz volt ez nekem ott, de jó a Hyundainak, s hosszú távon igazából nekem is jó, mert szeretném, ha ez a Törökországban gyártott kicsike szép jövő előtt állna.
A szalonos beülőteszt sokat elmond egy kocsiról, s ezeknek a mondanivalóknak az i10 esetében jó az üzenete. Kiemelném a legfontosabbat – egész kényelmesen elférek önmagam mögött, ami közel sem egyértelmű egy ilyen 3,64 méter hosszú kiskocsinál. Elöl sem szűk, ráadásul - a fejlesztők sejthető pénzügyi megkötéseihez képest – egészen elfogadható a kidolgozás. Egyszerű, tiszta formák, az ajtón négy gomb a villanyablakoknak, automatikus légkondi, ülésfűtés, sportos dudorokkal gazdagon meghintett multifunkci-kormány, nagyobbacska kijelző középen (navi nem lesz, felárért sem), jópofa narancssárga betétek. Kérdés, hogy az Átlagjános által megrendelt full-szürkében milyen lesz – félek, hogy lehangoló.
Egyébként a csúcskivitelnél választható lesz a krómozott külső kilincs, a kerekek pedig 15 hüvelykes aluk. Csomagtartó is van, bár alaphelyzetben csak 252 literes (így is eggyel több, mint az Upé), leborítva azonban egy köbméter fölötti a tér. Még jól is néz ki, kicsit már enyhül az a passzátszél, ami a Hyundaik vonalainak hullámosságát fújta – ez a kocsi egészen európai a szemnek. Miért is ne lenne az, hiszen itt tervezték.
