Megjött a Mini Cooper harmadik generációja
A Mini tervezői nincsenek irigylésre méltó helyzetben: generációról generációra valami újdonságot kell kitalálniuk, de úgy, hogy közben a legendás Mini alapkarakterét és a fontosabb méreteket érintetlenül kell hagyniuk. De ezúttal is megoldották, méghozzá egy érdekes trükkel. A harmadik generáció agresszív, őrült rémpofának tűnik az elődeihez képest.
A fontosabb jellegzetességekhez persze nem nyúltak, így maradt az aljánál vízszintes vonallal elvágott, vaskos tető, az üvegezésbe szinte beolvadó fekete tetőoszlopok, és az autó alapvető arányait sem bántották. A részletek viszont változtak: az első fényszórók még inkább a karosszéria sarkaiba kerültek, a míg a hűtőrács krómkerete – egy kicsit Audi módra – mélyen belehúzódik az első lökhárítóba, hatalmas, üvöltő szájat formázva. Az egész olyan, mintha az előző Minit valahogy feldühítették volna: gorombább, de mégis ugyanaz.
Pedig az autó műszaki alapjai egész mások, mint korábban. Valószínűleg ennek köszönhető a méretek általános növekedése is: 9,8 centivel hosszabb, 4,4-gyel szélesebb és 0,7-tel magasabb az új modell, mint az elődje volt. 4,2 centivel megnőtt a tengelytáv is, ami nyilván jót tesz majd a hátsó lábtérnek, és a nyomtáv is nőtt elöl 4,2, hátul 3,4 centiméterrel. Mindebből – a belső tér növekedésén túl, amelyről nincsenek adataink – a csomagtér térfogatának bővülése lehet igazán feltűnő a felhasználók számára. Bár a 211 literes új érték sem nagyon sok, a korábbi, szó szerint nevetséges 160 literhez képest nyilván jelentős előrelépésnek tűnik majd.
Az egységesítés jegyében a Mini saját motorjait a generációváltással lassan eltüntetik. Az 1,6 literes benzinesek helyét a szabvány, félliteres hengerű, közvetlen befecskendezéses, turbós BMW motorcsalád tagjai veszik át. A Cooperbe az 1,5 literes háromhengeres kerül 136 lóerővel, a Cooper D-be pedig egy ugyanekkora és ugyanilyen elrendezésű tudbódízel 116 lóerővel. A csúcsmodellbe, a Cooper S-be már négyhengeres motor kerül: a kétliteres négyhengeres teljesítményét alaposan visszafogták, így maximum 192 lóerő és 280 Nm leadására alkalmas, pedig ugyanez a blokk a BMW-nél létezik 245 lóerős változatban is. A megoldás előnye, hogy a Cooper S valószínűleg nagyon jó tuningalany lesz, hisz a motor nyilvánvalóan akár 300 lóerő fölé is húzható drasztikus módosítások nélkül.
Már a háromhengeres Cooper sem megy rosszul: 7,9 másodperc alatt éri el a százas tempót, a végsebessége pedig 210 km/h, míg a Cooper S-nél 6,8 másodperc és 235 km/h az ide vonatkozó adatpár. A dízel valamivel kevésbé fickós – 9,2 másodperc alatt éri el a 100 km/h-t, a maximális sebessége pedig 205 km/h – cserébe a gyáriak szerint 3,6 liter gázolajjal is elmegy száz kilométert, és 95 g/km a legkedvezőbb szén-dioxid-kibocsátása.
A nagy kérdés persze nem az, hogy a katalógus-adatokkal elégedettek lesznek-e a vevők, sokkal érdekesebb volna tudni, hogy a viszonylag nagy háromhengeresek járáskultúráját sikerült-e a BMW tervezőinek a négyhengeresek szintjére emelni. Nagyrészt ezen múlik majd a siker, hisz nyilvánvaló, hogy aki régebbi Mini után vesz újat, aligha venné jó néven, ha az új típus visszlépés lenne az elődjéhez képest. Az új motorokhoz új váltó is készült: a hatfokozatú kézi váltó különlegessége, hogy visszakapcsoláskor gázfröccsöt ad, így segíti a gyorsabb és simább váltásokat. Emellett egy szintén hatfokozatú automatát is kínálnak majd, opcióként.
Most persze csak a kínálat egy részét mutatta be a BMW. Már most jelezték, hogy jövőre érkezik még három változat: a Mini One szintén háromhengeres, de gyengébb benzin- vagy dízelmotorral, illetve a Cooper SD erősebb, négyhengeres dízellel. A forgalmazás csak jövő tavasszal indul, de már a napokban látható lesz a harmadik generációs Mini, gyakorlatilag egy időben a Tokyo Motor Show-n Japánban, és a Los Angeles Auto Show-n az Egyesült Államokban.
