Tudják, mi a hetes BMW baja?
Most szólok, hogy ez itt egy szubjektív bekezdés, ne rugózzanak rajta nagyon és csak az okozza, hogy alig pár perc elteltével volt szerencsém jól megnézni magamnak a BMW, Audi és a Mercedes legnagyobb limuzinját is.
És a Mercedes S-osztály - pláne a kupé – súlyosan maga alá gyűri főleg a BMW-t. Megjelenésben, formában és stílusban. Az Audi jobban kijön az összehasonlításból, mert valamennyi arca van az A8-nak, amelyről felismerhető, de egy 7er az S-Klasse mellett állva nagyon-nagyon beszürkül. Tudják miért?
Mert nem látszik rajta, hogy az egy csúcsmodell.
És ezt iszonyatosan jól csinálja a Mercedes már a W126 óta. Arra ránéz az ember és tudja, hogy ez A Mercedes. A legnagyobb, legkényelmesebb, legdrágább. Minden tiszteletem Adrian van Hooydonk munkásságáé, zseniális formatervező, de nagy autót rajzolni nem tud még, egy hetes BMW még neki is nagy falat. Ezért szeretem (ó, mily szentségtörés) sokkal inkább a Bangle-féle hetest (akit példaképének tart Hooydonk is), mert lehet megosztó a forma, de messziről felismerhető és nem hagy kétséget afelől, hogy az az, ami, nem egy felfújt 520d.
A BMW-nél persze nem hülyék ülnek, talán ezért sem meglepő, hogy a hármas-osztály egy kicsit más lett, a túl koherens modellpaletta nem biztos, hogy mindig jó megoldás, mert szép gondolat ugyan, hogy a kisebb típusok hasonlítanak a legnagyobbhoz, de ez visszafelé is igaz és ott már lehetnek gondok. Nem csoda, hogy bemutatása óta az S-osztályt viszik, mint a cukrot. Remek formaterv, a kupéé nemkülönben, olyan sok megrendelő akadt rá ott tartózkodásunk idején, hogy be sem tudtunk ülni.
De van megoldás a BMW számára, méghozzá nem is akármilyen. Hanem megdöbbentő, gyönyörű és elegáns, valami, ami méltó a márkához, a típusjelhez és ami letarolta az idei Concorso d'Eleganza Villa d'Este-kiállítást. Pedig ott Figoni&Falasci Delahaye-ek és Talbotok, Delage-ok csillognak a karosszériaépítő mesterek örök szobraiként.
De a Pininfarinát nem kell félteni. Valami olyasmit csináltak, amire a BMW-nek nagy szüksége lenne. Valamit, amitől percekig kapkodjuk a levegőt, hogy aztán lábszárunkon végigcsorgó testnedvekkel álljunk előtte hosszú percekig. A Gran Lusso döbbenetes, a Gran Lusso hatalmas és kétajtós, a Gran Lusso 12 hengeres. Úgy grandiózus és olasz, hogy közben BMW maradt. Masszív, nagy és összetéveszthetetlen, ha történetesen a bajorok standján állították volna ki, akkor fekete lyukként szippantotta volna magába az összes újságírót- és látogatót a környékről. Olasz forma kívül-belül, német tartalommal, az ember szinte elhiszi, hogy a Pininfarinánál a takarítónő szebbet tüsszent, mint van Hooydonk rajzol. Gyárthatnák és kérhetnének érte bármennyit, el tudnák adni.
De nem. A BMW-t nem érdekli (vagy nem érdekelheti). Ahelyett, hogy két kézzel kapna utána, inkább a kicsi, elsőkerekes izék felé menekül a fenyegető CO2-kóta miatt. Nem fér bele egy ilyen 12 hengeres luxuskupé. Pedig jóízlésű ember odaadná érte az egész X-sorozatot mindenestül.
Aberrált és beteg egy világ ez sajnos. A Gran Lusso pedig az egyik legszebb kupé, amire az E9 óta ez a márkajel került.
