Az Opel meglehetősen naívan fogott hozzá az európán kívüli terjeszkedéshez, ahhoz képest, hogy milyen nagymúltú cégről van szó. Nyitottak néhány kereskedést, majd várták a sült galambot. Nem jött.
A GM európai leányvállalata egy-két évente új önmegmentési tervet készít, ez teljesen megszokott dolog. Az viszont meglepő, milyen gyengén szerepelt a márka két Európán kívüli piacon. Korábban Ausztráliában vonultak vissza, miután reklámok híján nemigen fogytak az autóik, most pedig Kínában kényszerültek ugyanerre. Az Opel ugyanis belépett a kínai autópiacra, mondván, hogy ott még akadna növekedési potenciál, de tavaly csak 4300 autót tudott eladni a cég, míg a GM másik, hasonlóan pozícionált, de jóval régebben jelen levő márkája, a Buick 810 ezret. Mivel ahhoz, hogy ennél jobban menjen a bolt, százmillió eurós nagyságrendű befektetésre volna szükség, az Opel Ausztrália után Kínáról is lemond.
Bár az Opel a szűkülő európai piacból aligha él meg, a márka más kontinenseken való terjesztése nem logikus lépés, ha a GM egészét nézzük. A vállalatnak ugyanis a világ minden táján van érdekeltsége, és a helyi márkával házon belül versenyezni lényegében kidobott pénz. Az Opel termékei ugyanis minőségi szempontból nem annyival jobbak, mint a kínai Buickoké vagy az ausztrál Holdeneké, ami indokolná az importból fakadó magas árat.
Ezzel persze a kapacitás-probléma még nem oldódik meg – erre azt találta ki a GM, hogy az Opel készítsen néhány Buick típust Észak-Amerika számára. Ez, és a Chevrolet kivonása Európából talán esélyt teremthet rá, hogy az Opel végre ne veszítsen sok százmillió eurót a következő években.
