A Ford Edge nem új modell, Észak-Amerikában már a második generációnál jár, és odaát meglehetősen sikeres is: mostanság évi 120 ezernél is több fogyott belőle. Ám úgy döntött a Ford vezetése, hogy a 4,7 méter hosszú, terepjárósan magas modellt elhozza Európába is. Mindez elég meglepően hangzik, viszont úgy tűnik, Dearbornban hisznek benne.
Ha csak a hazai piacból indulnak ki, van is rá okuk: az Edge Észak-Amerikában elég keresett, az utóbbi három évben, a 2011-es modellfrissítés óta 120 ezer feletti példányszámban adják el. Az európai bemutatóval párhuzamosan persze Észak-Amerikában is lecserélik a típust az újra, amely a Mazda 6 padlólemez helyett már a Mondeo platformra épül, de a típus alapvetően az Amerikában már bevált receptet követi. A különbség annyi, hogy Európában ez lesz a Ford egyik csúcsmodellje, az azonos alapokra épített Mondeo és S-Max mellett.
Érdekes, hogy az új forma egyáltalán nem mutatja, mekkora is az új Edge, sőt, csak a képek alapján azt is gondolhatnánk, hogy egy furán rövid orrú, magas Focus-rokont látunk. Látványnak amúgy egész kellemes az Edge, de még hangsúlyos, krómszínű hűtőmaszkjával sem látszik valami karakteresnek. Még azt sem mondanánk, hogy bármiféle egyen-arculathoz igazodna – ha mégis, azt épp ezzel a modellel igyekeznek megalapozni.
A Fordnál persze tisztában vannak vele, hogy ez a modell Európában, és más, fontos piacokon is olyan modellek közvetlen ellenfele lesz, mint az Audi Q5 vagy a BMW X3 – alighanem ezért tömték tele az új Edge modellt mindenféle, tömegmnodelleknél még szokatlan műszaki megoldással. Így itt már alkalmazzák a Ford új fejlesztésű, változó áttételű kormányművét, amelyet itt Adaptive Steeringnek neveznek. Ezen felül egyes változatokhoz elérhető az Active Noise Cancellation, amely a futómű, a motor és a külvilág felől érkező zajokat igyekszik teljesen kioltani ellen-zaj létrehozásával. Ezen felül lesz benne oldalra tekintő kamera az autó orrán – nagy segítség be nem látható kereszteződésekben – valamint holttér-figyelő, légzsákként felfújódó hátsó biztonsági övek, valamint dugóban a forgalomnak megfelelően lassító fékrendszer.
Az Edge természetesen összkerék-hajtással érkezik, de a Mondeótól örökölt több lengőkaros hátsó felfüggesztés is arra utal, hogy inkább közútra szánják, terepjárónak legfeljebb átmeneti szükségmegoldásként alkalmas. A motorválaszték kontinensenként eltérő, Észak-Amerikában 2 literes 245 lóerős turbós négyhengeressel, 2,7 literes 300 lóerfős, szintén turbós V6-ossal és 3,5 literes, egyelőre ismeretlen teljesítményű szívó V6-ossal lehet majd kapni. Európában viszont a 2 literes Duratorq dízelmotor-család két tagjával forgalmazzák majd, a gyengébbik 180, az erősebb 210 lóerős lesz. A típus hatfokozatú manuális, vagy dupla kuplungos automata váltóval készül majd.
Egyelőre minimum kérdéses, hogy az Edge-et hogyan fogadja majd az európai közönség. Egyrészt az ilyen, amerikai igényekre szabott modellek korábban nem igazán arattak sikert – és erre számtalan példa akad, a teljes Európába hozott Cadillac választék bukásától a Toyota Camry, vagy épp a Lexus és Infiniti luxusmodellek iránt tapasztalható csekély érdeklődésig. Ugyanakkor az Edge-hez hasonló, bár kisebb méretű félterepjárók manapság mifelénk is egyre divatosabbak. Így aztán elég sok múlhat rajta, hogy hogyan árazzák majd, bár erről biztosat még nem sikerült megtundunk.
