Ezer lóerős szörny a McLarentől
Bár a Pebble Beach Concourse d'Elegance elsősorban a klasszikusokról szól, néhány gyártó kihasználja a figyelmet, hogy bemutassa saját újdonságait.
Így került Kaliforniába a McLaren P1 GTR, a brit sportkocsigyártó utcai csúcsmodelljének pályára szánt változata. Ez a változat még erősebb, de ami talán lényegesebb, versenypályán használva sokkal kevesebb kompromisszumot hordoz, mint az utcai P1-es. A benzin-elektromos hajtáslánc 916 helyett már 1000 lóerős, és bár nem valószínű, hogy azt az alig tíz százalék többlet-teljesítményt megérezné bárki, a P1 így már az ezresek klubjához tartozik, ami presztízs-szempontból nyilván nem teljesen mindegy a McLaren számára.
A lényeg azonban nem is a teljesítmény, hanem az, hogy a P1-ből megpróbálták elkészíteni a világ egyik legjobb pályanapos autóját. Ennek éárdekében számos kisebb módosítást végeztek az autón, amely már utcai kivitelben is közelebb áll egy versenyautóhoz, mint egy átlagos utcai modellhez. Például 8 centit növeltek az első nyomtávon, leültették a futóművét, kapott egy fix hátsó légterelőt elektronikusan állítható állásszöggel, beépített pneumatikus emelőt, és persze mintázat nélküli versenygumikat.
Ez a típus azonban nem arra készül, hogy más gyártók más modelljeivel versenyezzen, helyette a Ferrari FXX-szel bevezetett üzleti modelljét követik. A McLaren Special Operations, röviden az MSO megépít néhány ilyen versenygépet, amelyeket csak az utcai P1-esek tulajdonosainak kínálnak fel. Aki elfogadja, fizethet durván kétmillió angol fontot. Ennek fejében az MSO-nál bizonyos alkalmakkor vezetheti az autót, amely egyébként a McLarellnél lakik majd. Nehéz elképzelni, hogy valaki belemenjen egy ilyen hátrányos üzletbe – elvégre ennyiért már vehetne saját Bugattit, amit akkor használ, amikor csak akar – de ha a Ferrarinak bejött az ötlet, akkor talán a McLaren is összegyűjthet így néhány millió fontot.
