Eddig is tudtuk, nincs olyan, hogy rossz MX-5-ös . Van, amelyik kevésbé intenzív, van, amelyik gyengécske, de az autóipar utóbbi 30 éves történelmében talán ez az egyedüli típus, amelyre sosem tudott őszintén haragudni senki. Már csak azért sem, mert még a legszánalmasabb formájában is maradéktalanul megtalálható volt mindaz, amit az élményautózás fogalma takar. És most itt az új. És már imádjuk.
Nagyon megérett már az idő arra, hogy a Mazda piacra dobja az MX-5 negyedik generációját. A Fiattal anyagi együttműködésben készített roadster a Mazda által kitalált remek súlyelosztású, hátsókerekes platformra épül, és az ütős, Kodo-dizájnba illeszkedik (hogy az mi, innen megtudhatja). Jó eséllyel a közeljövőben Fiat Abarth Spiderként (kiderült, hogy a hírekkel ellentétben nem Alfa lesz) is bemutatkozik majd. Már a tavaszi teszteken felröppent a hír, hogy a legerősebb változata megkaphatja a Fiat 1750 köbcentiméteres, 235 lóerős turbómotorját, ez azonban - legalábbis egyelőre - valószínűtlennek tűnik, hiszen a pár órája bemutatott típus sajtóanyaga is csak az 1,5 ill. 2 literes négyhengereseket említi.
Ez kevésnek tűnhet, de tudni kell, hogy az MX-5 sosem a lóerőhegyekről szólt. Sokkal inkább a könnyed, precíz vezethetőségről, a kiszámítható túlkormányzottságról és a pazar visszacsatolásról. Mazdául ezt Jinba Ittai-nak hívják, ami a ló és lovasát jelenti, meglepő módon ez egy egész találó marketing-szöveg és valószínűleg nem üres duma, hiszen elődjéhez képest több, mint 100 kilóval lett könyebb és már a harmadik generációs (NC) sem volt egy ólomkatona.
A 940 kilós önsúlyt (amit célként tűztek ki maguknak a fejlesztés kezdetekor) valószínűleg nem éri el, de éppen csak túllépi az egytonnás tömeget a kis roadster és ehhez tényleg nem kell óriási motor. Pláne, hogy ma már ezerötszáz köbcentiből is bőven 130 lóerő feletti teljesítményt lehet kihozni.
Na és a formája...
Várjuk már, nagyon. 2015-re állítólag itt is lesz.
