Évi 140 ezerbe kerül nekünk az autógyártók csalása

Egy lobbista csoport számításai szerint egyre nagyobb az eltérés az európai személyautók elméleti és valós fogyasztása, illetve szén-dioxid-kibocsátása közt. A jelenséget és az okait is ismerjük, de így is meglepő, hogy az alkalmatlan mérési szabványok és az EU nyomása milyen mértékű eltérést okoz a katalógusban olvasható, és a valódi fogyasztás között.

Az eltérés most 38%, azaz ugyanazon a távon, ahol az adott autónak 100 liter üzemanyagot kellene elfogyasztania a katalógus-értékek szerint, a valóságban 138 liter fogy el. Ez pedig kimutatható költség: a becslések szerint autónként és évente durván 450 euró – napi árfolyamon átszámítva közel 140 ezer forint – az eltérés az üzemanyag-költségben. Ez persze nem igazi veszteség, hisz a mai autók valójában soha nem voltak olyan takarékosak, ahogy a gyártók megadják, viszont ez az eltérés azt jelzi, hogy a fogyasztási és szén-dioxid-kibocsátási adatokkal való csalás ma már ipari méreteket öltött.

Jellemző, hogy 2001-ben az eltérés az elvi és a valódi fogyasztási adatok közt átlagosan úgy 8% volt. Pedig a fogyasztásmérési szabvány már akkor is ugyanez volt, az autógyárak viszont nem is próbálták kihasználni a gyenge pontjait, mivel nem álltak ilyen mértékű nyomás alatt a törvényhozók részéről. A probléma ugyanis abból ered, hogy a szén-dioxid-kibocsátási határérték túllépését az EU drasztikus bírságokkal bünteti, és a következő években ez a határérték egyre alacsonyabb lesz. Az autógyárak erre válaszul, hogy elfogadható költségekkel tudják adni a terméküket, olyan járműveket kezdtek gyártani, amelyek papíron ugyan igen alacsony fogyasztásúak, de ez csak a szabvány mérési ciklusban igaz: nagyobb fordulatszámokon, ahol a motornak ereje is van, és ahol ezért a legtöbben használják, ugyanolyan nagy fogyasztású, mint az elődei, ha nem nagyobb.

Így tulajdonképp az EU is megkapta amit akar – a népszerű összeesküvés-elmélet szerint hatalmas pénzért el lehet adni a megspórolt szén-dioxid-kibocsátási kvótát az unión kívüli, korszerűtlen iparú országoknak – és az autógyárak is, hisz tizedannyi költségből megúszhatják a fejlesztést, mintha minden autójuk hajtását valamiféle hibrid rendszerre kellene cserélni, amivel tényleg elmegy a közel kéttonnás szabadidő-autó 7 literből száz kilométert. Az egyetlen vesztes a felhasználó, aki többet költ üzemanyagra, mint amennyit ígértek neki.