Parkolni a városban? Ezzel semmiség

Pokoli nehéz helyzetben van az újságíró, amikor arról kell írnia, hogy de jó, hogy megjelent az új Smart. Pechemre beültem az új Twingóba is, hogy legyen némi összehasonlítási alapom a legkisebb autók kategóriájában.

Az új, harmadik generációs mini Renault az utóbbi évek legjobb dobása a franciáktól azok után, hogy az első elementálisan nagyot ütött a maga szerény, de imádnivaló eszközeivel, majd jöttek a nehéz évek a semmilyen második generációval. Most megcsinálták a farmotorral, az autó többek közt ezért nagyon fordulékony lett, benne van a bugi, mégha nem is feltétlenül a leggyengébb, hetven lóerős motorral, inkább a kilencvenessel.

Na jó, nem húzom tovább: nekem egyáltalán nem jön át, mit akar a Mercedes az új Smarttal egy időközben alaposan megerősödött miniautó-kategóriában. Dicséretes, hogy a kétüléses ForTwo fordulóköre kevesebb mint hét méter, vagyis ez fordul a legkisebb körön az amúgyis a gombostű fején forgolódó társai közt. Jó az is, hogy megtartották az annak idején osztályelsőnek számító ütközésvédelmi megoldásokat, és biztosan hatékony a sávelhagyásra figyelmeztető rendszer, illetve a ráfutásos balesetek megelőzésében segítő elektronika is, de mi ez a forma? Gyurmafilm?

A sajtóanyag szerint az új Two és az ötajtós ForFour is jól szerepelt a Mercedes C és S osztállyal végzett frontális ütközéses teszten, tehár a robusztus orra van némi mentség. A kétülésest ugyanúgy a franciaországi Hambachban gyártják, mint a korábbiakat, míg a nagyobbik verziót a Renault szlovén üzemében, ahol az új Twingo is készül. 200 millió eurót költöttek a német gyárra, hogy felkészüljön az új generációra.

Nem a Renault-val való szoros együttműködés a gond, hanem, hogy a Smart annak ellenére néz ki komolytalan játékautónak, hogy körülbelül 11 ezer eurót kell fizetni a kicsontozott, kétszemélyes alapmodellért és a csúcsfelszereltségű ForFour-ért majdnem 15 ezret, vagyis átszámolva több mint 4,5 millió forintnyi összeget kérnek. Ekkor ebben még ugyanúgy nem az erősebbik motor lesz, hanem a hetvenegy lóerős. Lesz még kisebb teljesítményű, hatvan lóerős dízel változat is és később jönnek a villany-Smartok, a nyitható tetősek és idővel nyilván a roadster is.

Fel nem fogom, hogy a világ mely részén lesz majd reális döntés egy háromhengeres, turbós, kilencven lóerős törpéért kiadni egy jól felszerelt, a Smartnál minőségibb anyagokból összerakott, de főként sokkal tágasabb kisautó árát. Egy példát említenék: klímavezérlés legóból összeállítótt állomáskeresővel. Ezt azért nem kellett volna.

A Smart mindkét változatában hátul van csomagtartó, alattuk a Renault-tól szármató háromhengeres motorok, amelyekhez ötös kézi, vagy hatfokozatú, duplakuplungos váltó kapcsolódik. Amikor a csomagtérre gondolnak, két nagyobb bevásárlószatyorra gondoljanak inkább, mint valódi csomagokra. A négyülésesben hátul kényelmetlen az élet, a fejem a tetőt súrolta, amikor beültem, vagyis a ForFour is inkább csak szükségnégyszemélyes, de ami igazán durva az az ajtókeret belső felületén látható ponthegesztési nyom. A műszerfalat immár hagyományosan szövettel borítják, ez lehet mindenféle színű, a középkonzol látszólag lebeg a semmiben, egyenesen a Twingóból jön ez is.

Én legközelebb akkor szeretném feltenni magamnak a kérdést, hogy mi szól a Smart mellett, ha létezik az olcsóbb és nem sokkal szegényesebb Twingo, amikor mindkettőt sikerült kipróbálni. Hátha a teszt után mást gondolok majd erről az egészről.