Akadnak csodaszép klasszikusok a Toyota történetében, de azok mind legalább húsz-huszonöt évesek – amit mostanában készítenek a japánok, arra jobban illik az átlagos jelző. Kivéve ahol nagyon nagyot szeretnének villantani – az lehet akár életveszélyes is.
Erre nagyszerű példa az Esquire nevű szerzet, amely jellegzetesen japán luxusjármű: hatalmas egyterű, amelytől ugyanolyan luxust várnak, mint egy Lexustól vagy Mercedestől, azzal a különbséggel, hogy nagyobb társasággal is el lehet vele utazni hosszabb távra. Egy ilyen nagy dobozból érdekeset, elegánsat faragni azonban nem lehet könnyű feladat – nyilván ennek a kihívásnak próbáltak megfelelni a formatervezők, amikor ezt az iszonyatos méretű hűtőrácsot akasztották az Esquire orrára. A sokfogú szörny-száj és a többi krómozott alkatrész azonban nem változtat a lényegen: ez így is csak egy esetlen busz elég szerencsétlen arányokkal.
Műszaki szempontból sincs benne semmi izgalmas, 2 literes, 150 lóerős szívómotorral és fokozatmentes automata váltóval, vagy a Priuséhoz hasonló, 134 lóerő összteljesítményű hibrid hajtással lehet hozzájutni. Belül viszont meglepően elegáns, bőrrel kárpitozott és hat személy számára kényelmes utasteret találunk, amely ráadásul elég jól variálható. A két hátsó fotel felhajtható az oldalfalra, így néhány mozdulattal hatalmas raktér teremthető.
A Toyotánál persze tisztában vannak a típusban rejlő lehetőségekkel: évi 4000 példány eladására rendezkedtek be, ami akár össze is jöhet a nagyságrendileg évi hatmillió autót felvevő japán piacon – ennyit még a rémek réméből, a Ssangyong Actyonból is el lehetett adni annak idején.
