Itt az új csúcs-Ferrari több mint ezer lóerővel
Ez a Ferrari harmadik méregdrága, guruló laboratóriuma, amelyet ismét néhány nagyon gazdag és nagyon elkötelezett vásárlójuk használhat majd. A gyáriak szerint ismét sikerült kompromisszum-mentes sportkocsit alkotniuk, amely az aktuális csúcstechnikát hordozza magában.
Az FXX K az Enzo alapú FXX szellemi utódjának tekinthető, de ezúttal a legújabb csúcsmodell, a LaFerrari jelentette az alapokat. Ebből hoztak ki még többet a 6,2 literes V12-es teljesítményének további növelésével és az autó aerodinamikai átalakításával. A típus nevében a K a KERS-t jelöli, a lassításkor visszatáplált energiával táplált elektromos segédhajtást. Ez 190 lóerővel járul hozzá az össz-teljesítményhez, amely 1050 lóerő. Az összteljesítmény növekedése elsősorban persze a benzinmotor átdolgozásának köszönhető: a tizenkét hengeresből a vezérműtengelyek cseréjével, a szelepvezérlési rendszer átalakításával és a szívó- illetve kipufogórendszer átdolgozásával 860 lóerőt sikerült kihozni. Ez nagyrészt persze azért vált lehetségessé, mert az FXX K nem utcai autó, kizárólag zárt pályán használható.
A hajtásrendszeren kívül persze az autó más részein is módosítottak. Az autó aerodinamikai kialakítása például lehetővé tette, hogy az autóra ható leszorítóerőt jelentősen növeljék a LaFerrarihoz képest: állítólag 230 helyett 540 kg-nak megfelelő erő préseli az aszfalthoz az FXX K-t 200 km/h-nál, miközben a légellenállás nem növekedett jelentősen. Ez nagyrészt a két apró, de magasan elhelyezett szárnynak köszönhető az autó hátulján: a Ferrari tervezői ezekkel az autó mögött kialakuló örvények jellegét tudják kedvezően megváltoztatni.
A Ferrari ezt a modellt is a már bevált módszerrel értékesíti: a majdani tulajdonosok egy vagyonért csak azt a jogot váltják meg, hogy egy kétéves tesztprogramban vegyenek részt az autó sofőrjeként, de a gépek raktározásának, szállításának és felkészítésének feladata továbbra is a gyárra hárul. Az autókat ez idő alatt csak márkakupa-jellegű belterjes futamokon vezethetik a világ különböző versenypályáin, és az autókba épített szenzorok révén eközben mérési adatokat szolgáltatnak a gyári mérnököknek. A tesztidőszak után persze megkapják a megvásárolt autókat, és később is részt vehetnek a Ferrari saját szervezésű klubverseny-hétvégéin. Kivételesen okosan kitalált lehúzásról van tehát szó, amellyel a feleslegesen gazdag Ferrari-megszállottakat megszabadíthatják felesleges pénzüktől, és így lényegében anyagi kockázat nélkül próbálhajták ki a legújabb sportkocsi-alkatrészeket, versenykörülmények között.
Azt egyelőre nem árulták el, hogy mibe kerül egy ilyen autó, mint ahogy azt sem, hogy hány példányt gyártanak, de a két korábbi XX modellből kiindulva hatalmas összegről, és legfeljebb két tucatnyi csoda-Ferrariról lehet szó.
