Egész használható a Toyota hidrogén-autója

Azzal kevesen vitatkoznak, hogy a Mirai a Toyota valaha volt legrandább sorozatgyártású autója, de az is egyértelmű, hogy az üzemanyagcellás hajtás akár a jövő megoldása is lehet. Ám arrol nemigen beszéltek, hogy mit is tud a típus a hétköznapokban, legalábbis eddig.

A japán forgalmazás megindításával azonban néhány lényeges adatra is fény derült. Elárulták például, hogy 100 km/h-ra 9 másodperc alatt gyorsul, 50-ről 80 km/h-ra pedig 3,6 másodperc alatt. Ezek nem kiugróan jó értékek, de azt jelzik, hogy a Miraival nem lesz gond tartani a forgalom ritmusát. A beépített üzemanyagcella csúcsteljesítménye egyébként 155 lóerő, de azt nem tudjuk, hogy a beépített villanymotor képes-e ezt teljes egészében kihasználni.

Az üzemanyagcella egyébként -22 fokon még működőképes, az autó hidrogéntároló rendszere pedig durván 480 kilométerre elegendő üzemanyagot fogadhat magába. A feltöltési idő sem drámai: állítólag három perc alatt újra lehet tölteni a hidrogéntartályt, ami nem hosszabb, mint egy hagyományos tankolás. Magáról az autóról annyi derült ki, hogy speciális, hangszigetelt üvegezést kapott, mint egyes luxusautók, viszont a csomagtere nem különösebben tágas: 361 liternyi csomag fér bele.

Mindezek alapján úgy néz ki, hogy a Mirai élhető hétköznapi jármű lesz, csak két komolyabb problémája maradt. Az egyik az ára: bő 15 millió forintnak megfelelő jent kérnek érte Japánban, amiből még a japán állam vásárlási támogatása után is közel 11 milliót kell kifizetni. Ezen felül a hidrogénkút-hálózat kiépítetlensége okozhat még fejfájást, töltőállomásból ugyanis még Japánban is csak egy maroknyi létezik, és ezeket is nagyvárosok közelébe telepítették.

Egyelőre nehéz megmondani, hogy melyik megoldás veheti át a belsőégésű, benzint vagy gázolajat égető motorok helyét hosszabb távon. Egyesek szerint a tisztán elektromos járműveké a jövő, mások, így a Toyota is inkább a hidrogénből és levegőből vizet és áramot termelő üzemanyagcellákra esküsznek. Ám ma még mindkét megoldás méregdrága, majdhogynem kísérleti technika, amelyet inkább presztízsből vesznek, mint ésszerű megfontolásból, és még évtizedek kérdése, hogy kiderüljön, melyiknek lehet jövője, és melyik marad meg technikatörténeti furcsaságnak.