Ha az olasz keze elsül
Ami először szembetűnik, az a méret. A GEA hatalmas egy limuzin: 537 centiméter hosszú, tengelytávja 3,33 méter, két centi híján két méter széles és 146 centi magas. Hihetetlenül elegáns, enyhén retrofuturista forma, gyönyörűen lankás ívekkel és egy hatalmas kérdéssel a fejünkben: most akkor jó ez vagy sem? Kellenek alá ezek a hatvanküllős, 26 colos kerekek? Jó ez a lézeres fényszóró?
Le kellett ülnöm a bőrkanapéra és nézni 5-6 percig, ahogy lassan forog körbe, szórva a lens-flare-t mindenfelé, míg megértettem. Láttam, hogy nem vagyok ezzel a seggreüléssel egyedül, de egyszerűen akkora és olyan kétértelmű, hogy muszáj időt adnunk magunknak a befogadására. És az emberek imádták. Mert valójában, élőben sötét, hihetetlenül komoly, de mégsem fenyegető, mint egy mai prémium szedán, egyszerűen méltóságteljes és kész.
A GEA lényege egyszerű: a luxus. Giugiaro szerint pedig (szerintem helyesen) a jövőben a legnagyobb luxus az idő lesz. Ezért is koncentrál alapvetően a GEA az utasokra, nem a sofőrre mondván, hogy a sofőr akkor vezessen autót, amikor kifejezetten azt akar, nem, amikor csak el akar jutni A-ból B-be. Persze lehet vezetni is, ha mindenáron szeretnék megtapasztalni, hogyan mozdítja a kéttonnás yachtot a kerekenkénti villanymotorok 765 lóerőnyi összteljesítménye. Ne legyenek illúzióik, valószínűleg nem a vezetési élmény volt az elsődleges szempont. A végsebességet 250 km/órára korlátozzák, ami elég, de minden (kormányzás, fékezés) elektronikus úton (by wire) történik és még a gáz- és fékpedál is fix, csupán két nyomásérzékelő pad érzékeli a lábbal kifejtett erőt.
A GEA beltere olyan hívogató, hogy legszívesebben befeküdtem volna és szundítottam volna egyet, de ez sem megoldhatatlan, ugyanis ha a tulajdonosnak nincs kedve éppen vezetni, vagy fontos elintéznivalója van, akkor az LG-vel közösen kifejlesztett okostelefonnal képes kezelni az autó összes rendszerét bármelyik ülésről. Az ülések közötti fekete gömb a dokkoló- és az irányítóközpont egyben és az olaszok apróságokra való odafigyelését jól mutatja az, hogy még a kikészített csokoládék is Giugiaro-logós csomagolást kaptak. Mondjuk inkább a tágra nyitott ajtók gumikédereit kellett volna szebben eldolgozni, de mondjuk rá, hogy tanulmányautó, úgy könnyebben megemésztjük.
A GEA kérésre visszahúzza doblemezeibe a visszapillantó-kamerákat, ablakait az autó fényezéséhez sötétíti (külső fényerősséget is figyel ilyenkor) és teljesen autonóm üzemmódban működik tovább, miközben az utas a három üzemmód egyikét kiválasztva éppen üzletet intéz (miközben fényterápiás kezelést kap az elrejtett ledektől), vagy éppen Wellness-módot választva minden izomcsoportot átmozgató masszázst kap, netán Dream-módban egyszerűen szundít egyet, miközben nyugtató zenét és a csillagos eget vetítik neki mindenhová. Vagy amit éppen akar.
Jól látszik, hogy mindez az ötletes elrendezésnek és a hatalmas tengelytávnak köszönhetően lehetséges. Így meg lehet oldani, hogy az első ülések 180 fokot forduljanak, a hátsó fotelek pedig lecsússzanak és még a lábzsámoly is elfér, nem beszélve a két 19 colos monitorról a plafonon és a három másikról az utas előtt.
A látvány és a rejtett high-tech alap: az ajtók bőrkárpitját hátulról LED-panelek világítják meg, a műszerfal és az utas előtti tér pedig holografikusan vetített, adott szögből teljesen 3D-élményt ad. Az egész műszerfal (ha lehet annak nevezni) mindössze hat gombot tartalmaz, nem többet.
Szinte teljesen biztos, hogy ebben a formában soha nem mehet gyártásba ez a csodálatos utazókapszula, mégis tökéletes demonstrációja annak, mennyire itt van már a jövő most, velünk. A sokat sztárolt Rinspeed Budii ehhez képest tényleg egy budi.
