Ahol az Alfa elengedte, ott a Kia felveszi

Konkrétan ott állsz előtte, és nem hiszed el, hogy kombiból lehet ennyire vagányat. Komolyan mondom, ez még az AudiPrologue Sportbackjénél is jobban összeáll, ez az egész valahogy baromi homogén. És gyönyörű. Mint minden igazi olasz autó, égőpiros. Mint minden igazi olasz autó mellett a standon, itt is a szalonátlagot messze meghaladó csaj forog együtt a vassal a pódiumon. Mint minden rendes olasz autónál, itt is azonnali, gyilkos birtoklásvágyat érzel.

Csakhogy ez nem olasz. Ez itt dél-koreai. És egy francia tervezte, úgy hívják: Gregory Guillaume. Tök mindegy, mert az egyik kedvenc Alfám motorját egy osztrák, a legelsegkedvencebb Aston Martinomét meg egy lengyel tervezte, a szívemnek legkedvesebb Mercedes pedig egy francia műve, akinek egy olasz segédkezett. Letojom ezeket az országhatárokat, mert nem ezek számítanak, hanem hogy az adott cégnél akad-e vizionárius, aki látja, merre a szárazföld. A Kiánál akad, és látja. És az én szememben ez a genfi kombi Alfább bármilyen mai varjúarcú buborék-Alfánál – ha az olaszok most itt tartanának, talán nem csupán nyomorult bő hetvenezer autót csavarnának ki a gyártósorról évente, hanem a sokszorosát.

Sajnos a Sportspace Concept, talán nem nehéz már a nevéből sem kitalálni, csak egy tanulmány. Ráadásul jó nagy dög is, 486 centi hosszú és 187 széles, ha utánanézel, ez kiköpött Volvo S80-méret. Nagyon ritkán szoktam autók külalakjáról hosszan írni, mert szerintem a tesztelő maximum a sokautós tapasztalatának átadásával (ami a vezetésről, kényelemről szól), valamint a neki átadott belső infókkal tudja gazdagabbá tenni egy vevő, vagy álmodozó ismereteit, szeme viszont mindenkinek van, azt, hogy tetszik-e, mindenki el tudja dönteni, maga. Egy autó külsejét túl hosszan ecsetelni tehát a kocsmai zajongás kategóriájába tartozik nálam, nem is érdekel túlzottan a téma.

De ez itt más, ettől tényleg elolvadtam, mint vattacukor nagyító alatt az augusztusi napon. Markáns, széles, masszív, lendületes, ráadásul a pofájánál sikerült elkerülni azt a fenyegető hatást, ami manapság szinte kötelező elem minden komoly – ééérteeeed, kommmoly – autó elejénél. Más is egyedi itt: az oldalán alig van törés, nagyok a lemezek, mégsem valósul meg a „trafóház a prérin”-hatás, arányos, szinte kecses a sziluett, csak a bazi nagy – és egyébként iszonyat vagány – felnik drumzsik rajta. Szokatlanul lapos szögben áll a leghátsó két tetőoszlop, az autó már-már nem is kombi, hanem ötajtós ferdehátú – nini, az Audi pont ebben az irányban halad a saját tanulmányautóival.

Elöl persze ott a Kia-védjegy ötszögletű maszk, amelyet a lámpákkal közös, egy darab plexi alá tettek. De ha közel mész, látod, hogy a hűtő előtt valami megtöri a felület simaságát – bizony, ha kell a hideg levegő, a plexi lamellánként elfordul, nem kell attól tartani, hogy felforr a hűtővíz.

Bent – mint szinte minden prototípusban – két kézzel pazarolták a teret. A kilincs a karosszériába simul, hozzáérésre kissé kitüremkedik, markolod, feltárod az ajtót és igazi tanulmány-belső térbe toppansz. Csak négy ülés van, filigránok, szénszálas héjúak, spéci szövésűek a szövött részen, spéci bőrösek a bőrös részen és már szemre is borzasztó kényelmetlenek. Ahol nincs szövet és bőr és alumínium, ott a szénszál az úr – ilyet is tudunk geccó. A Nagy Gombtalanítási trend utolérte a Kiát is: itt szintén az LCD-kijelzőkön van a hangsúly, ilyenből pedig nemcsak középen, hanem a vezető előtt is van egy óriási. Alul lapos kormány, kormány melletti flepnis a váltó, a belső tükör helyett pedig kamerás-LCD-s hátranéző rendszer – menet közben is. Húdemodernittminden.

Guillaume szeret síelni, ez abból is látszik, hogy e Kia-tanulmányautónál elsődleges szerepet kapott a lécek elhelyezése: mivel hátul sincs középső ülés, a kardánalagút kínálkozott ideális tárolóhelynek. Nem nagy ötlet, ezzel nekem aztán el nem adják a Sportspace-t. De van ennél súlyosabb elmebaj is, szerencsére, teszem hozzá. A csomagtartó padlójában 28 darab golyó van, a behelyezendő cuccokat ezeken lehet begördíteni, ahogy kőtömbökkel tették a piramisépítő rabszolgák. Amikor az autó elindul, a golyók visszasüllyednek a talajba, megakadályozva így a pakkok elcsúszását. Már csak az a kérdés: mi van, amikor San Gimigniano egy lejtős mellékutcájában pakolnám befelé a hat láda chiantit – vajon az egész a lábamon landol, piros (vegyes bor és vér) lében tocsogva? Nyilván megoldják, ha bevezetik.

Állítólag van a Sportspace Conceptben hajtáslánc is (bár menni sajnos nem hallottam a motort), ami szintén nem az az átlagos. A kocsiban 48 voltos elektromos rendszer működik (az autógyártók erre akarnak áttérni a közeli jövőben), s ez a feszültség már elég ahhoz, hogy rendes, nagy teljesítményű villanymotort is meg lehessen hajtani vele. Ha pedig elég, akkor a turbódízel egyhetest legalul megtámogatták még egy feltöltővel, amit villany hajt, nehogy már akkora legyen a turbólyuk. Sőt, ha már egyszer megvan az a combos elektromos rendszer, tettek bele egy rendes, hajtó villanymotort is, hogy az autó kis sebességgel, tolatáskor, parkoláskor tisztán elektromos üzemben tudjon működni.

Olyan óriási újdonság persze nincs ebben, hiszen ez ugyanaz a Kia-féle T-Hybrid rendszer, amit a tavaly párizsi Optimában már be is mutattak, onnan tudjuk, hogy 168 lóerős ez a hajtáslánc. Tőlem aztán mehetne vízzel is, mint Egely Gyuri bácsi Moszkvicsa, mert annyira tetszik, hogy akkor is kéne, ha pukiszag jönne azokon a szép, nagy, trapezoid kipufogóin.

Sajnos a Sportspace még nem létezik igazából, de volt más is a genfi standon, ami már van és kéne. Ez a meglevő Ceed új GT-kivitele: jégkocka-nappali fények, új 17-es felnik, masszív alsó szoknyák és dupla kipufogók szakítják ki az öt-, és háromajtós, illetve kombi kivitelű Ceedeket a többi közül. Nem vagyok egy tuning-fan, de ez tetszik.

Bent is hozzányúltak dolgokhoz. Fekete-fehér-szürke ülések, bőrkormány, alupedálok, alu indítógomb, króm a levegőrostélyok körül és megvilágított USB-csatlakozó – minimum ezeket érdemes sasolni majd a szalonokban, ha 2015 végén ott feszít már valamelyik. Ez a fajta piszkálás annyira már tényleg nem hoz lázba, ellenben a mechanikai tartalom...

Merthogy itt van végre szériában az egyliteres, háromhengeres, közvetlen benzinbefecskendezéses, 120 lóerős és 178 newtonmétert kicsavaró T-GDI motor, amelyre már nagyon vártunk, úgy kellett ez a kisebb Kiákba, mint egy csipet só. Miközben az egyhatos szívó benzinest leváltja ez az új motor, az egyhatos dízel is kapott némi varázspálcás körözést: már nem 128, hanem 133 lóerős, a forgatónyomatéka pedig 265-ről 285 newtonméterre nőtt – ez utóbbi érezni is fogjuk.

A legnagyobb öröm viszont: itt van végre a hétgangos duplakuplungos váltó a Kiában is. Egyelőre ezt csak a GT-széria dízelei kapják meg, és sejthető, hogy jó lesz, ami viszont alig-alig hihető el: azt állítja róla a Kia, hogy a váltót maguk fejlesztették, és nem veszik senkitől.

Megújult még a Picanto, volt egy elektromos bicikli is a standon, alapvetően mindegy. Nekem ez a két piros kombi elvitte a show-t, majd ha vezetni lehet őket, foglalkozom a többivel is.