Nem a leggyorsabb vagy a legerősebb utcai Mercedes, de alighanem a legőszintébb élményautó, amelyet valaha gyártottak. És már negyed százada, hogy bemutatták.
Teljes nevén 190 E 2.5-16 Evolution II a neve a valaha volt legsportosabb utcai 190-es Mercedesnek. Ezt a változat eredetileg arra készült, hogy a német túrakocsi-bajnokságban, azaz a DTM-ben megverjék vele az M3-as BMW-t, de ehhez a korabeli szabályok szerint készíteni kellett belőle 500 példányt. Összesen 502 készült a gépből, amely könnyű volt, erős és a gyári aerodinamikai kiegészítőkkel – a magas hátsó légterelővel és a sárvédő-szélesítésekkel – nagyon látványos. A 200 köbcentivel felfúrt, 2,5 literes, négyhengeres, 16 szelepes motor teljesítménye itt már 235 lóerő volt, a gyorsulás 0-ról 100 km/h-ra 7,1 másodperc, a végsebesség pedig 250 km/h, elektronikus korlátozás nélkül.
Bár az adatok ma már nem tűnnek olyan lélegzetelállítónak, a Mercedes soha nem kínált sem korábban, sem azóta a nyers versenytechnikához ennyire közelálló autót, és ez az, amitől az Evo II a mai napig különlegesnek számít. A Mercedes végül nyert is egy bajnoki címet az autóval, igaz, csak két évvel a bemutató után, 1992-ben, miután az Audi V8-asok nyomasztó fölényét sikerült megtörni.
Az eredeti sorozatból mára számos példány összetört, vagy versenyautóvá alakították, és mivel eleve nem volt olcsó – az ára bő 115 ezer márka, átszámítva durván 59 ezer euró volt – mára igazi ritkasággá vált, amelyet szép állapotban az eredeti áránál jóval drágábban lehet megszerezni.
