CT6, az S Mercedes új kihívója

A Cadillac rég elengedte a gyeplőt a luxuskategória csúcsán. Ugyan mindig készítettek óriási autókat, de ezek felszereltségben, kivitelezésben, korszerűségben, és ennek következtében később már presztízsben sem versenyezhettek a német konkurenciával. Most azonban újra próbálkoznak: a CT6 jelzésű óriás egyértelműen azt jelzi, hogy a GM ezúttal komolyan vette a feladatot.

A CT6 méreteiben nem próbálja túllicitálni a konkurenseket, inkább a kategória közepét célozza meg. A hossza 5,18 méter, a szélessége 1,88 méter, a magassága pedig 1,47 méter, azaz néhány milliméterrel hosszabb, de keskenyebb és alacsonyabb legfrissebb riválisánál, a Mercedes S osztálynál. A forma is azt mutatja, hogy a Cadillac tervezői önálló, de visszafogott, és könnyen felismerhető formát igyekeztek összehozni. Megmaradtak az évtizedes, élekkel határolt Cadillac fazonnál, bár itt-ott belecsempésztek néhány lágyabb, ívesebb részletet. Ha megnézzül a kisebb ATS vagy CTS típusokat, a stílus nagyjából ugyanaz, de a hűtőmaszk méretein, és az autó arányain látszik, hogy ez a család legnagyobb tagja.

Az viszont egyértelmű, hogy minőségben, korszerűségben és felszereltségben igyekeztek elérni az Audi-BMW-Mercedes trió által diktált ritmust. Ez látszik a belső tér anyagain, kidolgozásán, és azon a hosszú listán, amelyet az autó kínálta szolgáltatások töltenek meg. Természetesen van masszázsülés, altív csillapítású futómű, igényesen kivitelezett bőr kárpitozás, és opcionálisan rendelhető állítható fotelek hátra, hogy csak néhányat említsünk. A kivitelezésen az látszik, hogy saját műfajukban igyekeznek megverni a riválisokat.

Műszaki értelemben is teljesen új a CT6: itt alkalmazták először a General Motors Omega platformját, amely vegyes építésű: az autó nagyobb részt alumíniumból készül, a maradék java pedig nagy szilárdságú acél. Bár az autó teljes tömegét egyelőre nem árulták el, azt igen, hogy ha az egész karosszériát alumíniumból készítették volna, durván 91 kilogrammal lenne nehezebb. Úgy tűnik, a könnyebb karosszériához elegendőnek éreztek három, a kategóriában megszokottnál kisebb motort. Egyelőre csak az ikerturbós, 3,6 literes V6-ossal mutatták be, ami gyengének épp nem mondható – kerek 400 lóerős – és nyolc fokozatú automata váltóval, valamint összkerék-hajtással kombinálják. Az erő tehát megvan, legfeljebb a V8 vagy V12 feliratok presztízse hiányzik. Később lesz két gyengébb változat, az egyik ugyanezzel a V6-os motorral, de turbó nélkül, 335 lóerővel, a másik 2 literes, turbós négyhengeressel 265 lóerővel és kétkerék-hajtással.

Konkrét tapasztalatok nélkül nehéz megjósolni, hogy a Cadillacnek sikerülhet-e akár csak az észak-amerikai piacon megszorongatni a német csúcslimókat. A CTS-sel annak idején összejött egy szegmenssel lejjebb, és a GM-nél láthatóan nagyon elszántak. A márka igazgatója szerint ez csak egy a teljesen új filozófiát megtestesítő modellek közül, amelyekkel a következő években újítják meg a teljes választékot. Ugyanakkor az évtizedek alatt összehozott lemaradást, és főleg a presztízsveszteséget leküzdeni azonban nem lesz könnyű. Az pedig végképp nagyon távoli cél, hogy globálisan is versenyre kelhessenek a piacvezető trióval.