Nehéz megérteni, hogy a Renault miért vesződik az európai D szegmenssel, hisz az eladások csak zuhannak, viszont a mezőny nagyon erős. Talán a presztízs, talán a céges eladások kedvéért, de készítettek egy új típust, amely leváltja a Lagunát, és talán a Latitude-öt is.
Az új modell 4,85 méter hosszú, 1,87 méter széles, 1,46 méter magas és 2,81 méteres tengelytávú. A Renault érthető módon fogadkozik, hogy megfelelően tágas lesz minden tekintetben, hisz a Lagunával kapcsolatos egyik legfontosabb kritika épp az volt, hogy nincs benne elegendő hely. Ha a kategória egyik legerősebb szereplőjéhez, a VW Passathoz hasonlítjuk, minimális eltérést találunk. A német konkurens másfél centivel hosszabb, de két centivel rövidebb tengelytávú, fél centivel alacsonyabb és négy centivel keskenyebb, azaz precíz mérés nélkül a méretbeli eltérés aligha lesz észrevehető. A belső tér használhatóságát nehéz adatok alapján felmérni, de a 608 literes csomagtér és 26,2 centis hátsó térd-távolság ígéretes.
A műszaki alapokat tekintve a Renault nem valami bőbeszédű, csak annyit árultak el, hogy a moduláris CFM platformot használták – arról viszont szerényen hallgat a gyári sajtóközlemény, hogy milyen futóművet hoztak össze a mérnökök. Mindez azért érdekes, mert a Laguna másik hibájának az egyszerű, csatolt lengőkaros hátsó futóművet tartották, és van rá esély, hogy ezt itt is megtartották, hisz még az új Espace alatt is ilyen, kisautós fazonú felfüggesztést találunk. Cserébe aktív csillapítást és összkerék-kormányzást is ígérnek, bár az az érzésünk, hogy ezeket csak a drágább változatokhoz lehet majd megkapni.
A motorválaszték egyelőre ötféle 1,6 literes motorból áll, 150 és 200 lóerős turbós benzinesekből, illetve 110, 130 és 160 lóerős turbódízelekből áll – ez utóbbi dupla turbós. Az ötféle motorhoz háromféle váltó jár, hatfokozatú kézi, hétfokozatú dupla kuplungos, illetve a legerősebb dízelmotorhoz kínált hatfokozatú dupla kuplungos.
Az autó külsejéről nehéz bármit is mondani, de az látszik, hogy ezúttal nem akarták, hogy a formaterv nagyon kilógjon a mezőnyből. Szemből a szabvány Renault maszkot látjuk, profilból és hátulról viszont harmonikus, de önálló karakter nélküli a Talisman. Hátulról van benne valami Audis, profilból talán inkább valami Hyundaira hajaz, de összhatásában inkább csak egy nagykocsi a sok közül – ezt aligha fogják szerelemből vásárolni, vagy – mint az elődjét – azért, mert nagyon különbözik a konkurenseitől. Ennek a megközelítésnek persze előnyei is vannak: ez a forma várhatóan lassabban avul majd, és könnyebb lesz úgy frissíteni, hogy kevés változás is nagy karkater-változással járjon.
A Renault nem csak a térkínálattal és a németes stíussal igyekszik versenyképesebbé tenni a Talismant, de teletömték mindennel, amit manapság a beszállítóktól be lehet szerezni, a LED-lámpáktól a félautomata, kéznélküli parkolórendszeren keresztül a színes vetítőkijelzőig, hogy csak néhányat említsünk, és persze bekerül az R-link rendszer legújabb, kettes verziója is, amely applikációkkal bővíthető.
Egyelőre nehéz megítélni, hogy a Renaultnak mennyi esélye van megszorongatni a konkurenciát, de az egyértelmű, hogy próbálkoznak. Így arra biztos van remény, hogy a Talisman nem jár úgy, mint a Laguna, amelyet számos piacon évekkel a modellciklus vége előtt vontak ki a forgalmazásból, egyszerűen az érdeklődés hiánya miatt.
