Kezdem inkább a hideg zuhannyal. Nem, a Balenót nem Magyarországon gyártják, hanem Indiában. Az esztergomi gyár nyilván épp eléggé csúcsra van járatva a még mindig nem túl régi S-Cross és a dübörgően sikeres, szinte vadiúj Vitara előállításával. Egyébként is, Indiában mostanában igen jó kis Suzukik készülnek.
Nem titkolom, óriási rajongója vagyok a kis Celeriónak, amelyről sokszor úgy érzem, a legjobb miniautó, ami ma kapható. Belül a legnagyobb, a csomagtartója messze a legnagyobb, úgy megy, mintha hússzal több lóereje lenne, de úgy fogyaszt, mint aminek hússzal kevesebb van, nem túl zajos, remek az ára. Ráadásul maga a motor is, a szupererős acélokból készült karosszériája is abszolút a legmodernebbek között van. Hogy csúnyácska? Ez igaz, de bejárónőt sem mellbőség alapján választunk... Azaz van, aki keveri a prioritásokat, de ott mindig más van a dolog mögött.
A Celerióhoz hasonló recept szerint készül a most, a 2015-ös Frankfurti Autószalonon, a fellibbenő fátyol alól kikandikáló új Baleno is, mínusz az esetlenség. Egy korrektül megtervezett, elölről tűrhető, hátulról kifejezetten csinos és emlékezetes autóról van szó, amellyel ugyanazt a trükköt készül eljátszani a Suzuki, mint az S-Cross/Vitara párossal. Értsd: megtévesztésig hasonló méretek, eltérő vevőkörök. Ebben a leosztásban pedig az új Baleno párja a mi Swiftünk lesz. Kicsivel négy méter alatti hossz, besorolás szerint kisautó, remélhetőleg árban is igen közel lesznek, a helyzet adott.
Csakhogy itt és most nem olyan egyszerű eldönteni, melyik a vonzóbb. A kiállított piros Baleno szürke fényezésű, kissé hányavetien elrendezett kábelkötegekkel díszített, néhol eléggé találomra berendezett motorterébe pillantva szinte vágyni kezdünk az esztergomi Swift rendezettebb, modernebbnek ható gépészete után.
Igen ám, csak a Baleno hátul tágasabb - az üléspróbán önmagam mögött ülve a térdem a támlát épp csak, a fejem viszont kicsit jobban elérte a mennyezetet, de még mindig sokkal tágasabb volt, mint a Swift. Az alapból 355 literes, kategóriaelsőnek mondott csomagtartó is a Baleno irányába billenti a mérleget, ráadásul e csomagtartó masszív, félbehajtható padlója egy mozdulattal magasabb, illetve alacsonyabb helyzetben rögzíthető, a hátsó ülések pedig tologathatók is. Variálhatóságban, élhetőségben jóval előrébb tart az indiai Suzuki.
Modern felszerelésekben is. Radarral működő, önműködő vészfékező rendszer, enyhén hibridesített hajtáslánc (start/stop rendszer, fékezéskor energiaregenerálás egy Li-Ion akkuba, amelynek az energiáját részben gyorsításra is tudja használni a motor), radarral távolságot tartó tempomat - ide kívánkozik egy hűha -, okostelefon-csatlakozás, Mirror Link, ledes nappali menetfények és hátsó világítás, hasonlók. A Baleno eléggé rajta van ezen a 2015-ös kötelezőfelszerelés-listán, kicsit még stréberkedik is.
A motorok is modernebbek ehhez: lesz egy 1,2-es, négyhengeres szívó benzines 92 lóerővel, Dualjet néven, illetve feltehetőleg a Celerio egyliteres, háromhengeres szívó 68 lóerőséből turbó hozzáadásával kapott 110 lóerős Boosterjet. Ja, és még valami, CVT váltó is szerepel a listán.
Őszinte, műszakilag korrekt, az ember sznobpúpját viszont kissé érdes tenyérrel simogató jármű ez is, mint minden Suzuki, kiváltképp az indiaiak, emitt jópofa formákkal, kellemes ülésekkel, sok-sok funkcióval, tisztességes gépészettel, amott olyan műanyagokkal, mint a Szobi málnaszörp, amit nem kever fel rendesen az ember, 1993 mintájú kapcsolókkal és kitalálatlan, némiképp komor felületekkel.
Ami a lényeg: mint gép, úgy tűnik ott van, ha a ház előtt parkol, nem vall vele senki szégyent, ráadásul jól használható, jó árú és meglepően jó extrákat hordó kocsinak ígérkezik. Semmivel sem rosszabb ajánlólevél ez, mint anno a 90-es évek Balenójánál - és lám, azt is hogy szeretik sokan, még ma is...
