A jövő a Mercedes szerint
Korábban már mutattak egy vázlatot a Mercedes Vision Tokyo tanulmányautórjáról, amely egy kicsit megtévesztő volt: kicsinek mutatta a gépet, amely valójában hatalmas, kisbusz-jellegű szerzet. A japánok ma is kedvelik az efféle luxusbuszokat, amelyek nem szépek vagy gyorsak, de aki kényelemre vágyik, annak minden igényét kielégítik. A Mercedes ilyesmit készített, csak az arányokon változtatott egy keveset, és hozzátett még ezt-azt a koncepcióhoz.
A Nissan Elgrand, vagy a Toyota Esquire kiváló példája a luxus-egyterűnek, ami Európában vagy Észak-Amerikában szinte ismeretlen, vagy legfeljebb átalakított furgonok formájában létezik. A Mercedes Vision Tokio azonban épp ezt a formátumot fejleszti tovább. A tanulmány 2,1 méter szélességével túlnő bármelyik személyautó-szerű luxusjárművön, viszont 4,8 méteres hosszával nem foglal annyi helyet, mint a hagyományos luxusszedánok. Ezek a méretek az 1,6 méteres magassággal, az autó sarkaiba tolt kerekekkel és a helytakarékos üzemanyagcellás hajtáslánccal óriási hasznos belteret eredményeznek, amelyben öten foglalhatnak helyet egy íves kanapé-forma ülőalkalmatosságon, és tölthetik az időt utazás közben. Az sem véletlen, hogy a járműnek nem egészen átlátszóak az oldalablakai, itt ugyanis hatalmas LCD kijelzők kaptak helyet, amelyeken akár a külvilág, akár digitális tartalmak megjelenhetnek. Középre még egy holokivetítő is jutott, amely elsődlegesen szórakoztató célokat szolgál.
A sci-fibe illő technika ellenére a Vision Tokyo is vezethető, a kanapé egyik sarka átalakítható vezetőüléssé kormánnyal, de nyilvánvaló, hogy ez csak szükségmegoldás, igazából az egész koncepció az automata autó ötlete köré épül, amely felszabadítja az utazással töltött időt mindenki, még a sofőr számára is. Talán ezért is lett ilyen a formaterv: az egyszerű szappan-forma a kéken világító dekorációkkal jól fejezi ki, hogy ennek a szerzetnek itt nincs már köze a hagyományos autókhoz – az egy, ami még a múlthoz köti, a karikában a háromágú csillag az orrán.
A technika, amit belezsúfoltak – vagy legalábbis amiről azt állítják, hogy belezsúfolták, hisz egy ilyen tanulmány sokszor mozgásképtelen héj csupán – szintén a távoli jövő megoldása, még akkor is, ha a Toyota már elkészítette az első sorozatgyártású üzemanyagcellás autót, és a Mercedes szintén évtizedek óta kísérletezik vele. A gyáriak nem is árultak el túl sok részletet, csak annyit, hogy összesen 980 kilométer tehető meg a járművel, ebből 190 tisztán elektromos hajtással, 790 pedig a hidrogént fogyasztó üzemanyagcellából nyert árammal.
Nem ez az első efféle furcsaság, amit a Mercedes bemutat, korábban az F 015 Luxury in Motion ugyanezt a koncepciót valósította meg. Ám a legtöbb, itt megvillantott műszaki megoldás még elég messze van attól, hogy sorozatgyártású autóban használhassák. Vagy még nem teljesen bolondbiztosak, mint az automata pilóta-rendszerek, vagy túl drágák, mint az üzemanyagcellás-elektromos hajtás, vagy még csupán korai fejlesztési stádiumban vannak, mint a holo-kivetítők. Az viszont biztos, hogy felvázolnak egy jövőképet, amely néhány évtizednyi fejlesztés után akár valóra is válhat. Vagy ugyanúgy megmosolyogjuk majd, mint mostanában a Vissza a jövőbe filmek harminc éves látomásait.
