Itt a Honda különc pickupja

A Honda középkategóriás pickupja, a Ridgeline valószínűleg saját kategóriájának legfurább képviselője volt, legalábbis eddig. Ám úgy tűnik, a szokatlan formatervről lemondtak, talán abban a reményben, hogy így több vásárlót szerezhetnek a típusnak. A sajátos felépítés mellett viszont kitartottak: továbbra is keresztben álló motorral és váltóval készül a típus.

Pickupot mindenki ugyanúgy gyárt: különálló alvázra, hosszában álló orrmotorral, alaphelyzetben hátsókerékhajtással. Ez évtizedek óta nem változik, még az olyan, hátsókerékhajtású autókat amúgy alig gyártó cégek is így csinálják, mint a Mazda, a Mitsubishi vagy épp a Ford. Kivéve a Hondát, amely már a Ridgeline első generációját is önhordó karosszériával és keresztben álló motorral készítette, ami azt is jelenti, hogy ha épp csak két kerék hajt, az a két első. És ez az egyetlen jellegzetesség, ami megmarad a második generációban is, mert egyébként semmi nem emlékeztet az elődmodellre.

Az új Ridgeline először is dögunalmasnak tűnik. Van neki hondásan kusza orr-része, de amúgy az a klasszikus hasábforma, amivel manapság ebben a kategóriában is egyre ritkábban lehet találkozni. Nem cifrázták a formatervezők, és alighanem tudatos döntés alapján: az elődmodell, amely az egyik legkarakteresebb autó volt a piacon, csak pályafutása első három évében volt népszerű, a 2008-as válság után viszont soha nem talált magára, akárhogy reklámozták. Talán ezért faragták most ilyen ingerszegényre, hisz így elég az autó orrát lecserélni, és máris valami egész másnak látszik.

Ugyanakkor nagyobb lett és célszerűbb: 13,7 centivel hosszabb és 10-zel szélesebb az elődjénél, és itt ez utóbbi adat a lényegesebb, hisz így négy láb, azaz bő 1,2 méter széles és 725 kilogramm terhelhetőségű platót alakíthattak ki. A raktér belső része karcálló, és a plató ajtaja oldalra és lefelé egyaránt nyitható. Emellett egy 400 wattos váltóáramú hálózati csatlakozót, és egy külső hangfal-rendszert is elhelyeztek az oldalfalában. A hajtást a többi nagy Hondából már jól ismert 3,5 literes V6-os benzinmotorra bízták, amely a gyáriak szerint bőségesen elegendő, de persze ha nem lenne az, akkor sincs más: a Honda nagyobb motort nem gyárt.

Ahogy most kinéz, a Ridgeline amerikai specialitás marad, hisz a Hondának megfelelő dízelmotorja sincs, és most, hogy az amerikai piac igényeinek megfelelően megnövelték a méreteit, más piacokra lassan túlméretes is lenne a típus. Így viszont csak abban reménykedhetnek, hogy az elődmodell évi 10-15 ezres eladásait sikerül az Egyesült Államokban megsokszorozni – ha nem, az valószínűleg a típus végét is jelenti.