Nem tudom, mikortól kell 18-as karikát akasztani egy autóra, vagy hogy a médiahatóság előírhat-e egyáltalán erre a műfajra a korlátozást, de a helyükben én biztosan kitetetném a Mazdával.
Nem kell ide külső fenyegetés, a veszély belülről jön, s ehhez elég, ha a Mazda lendületbe hozza magát. A márka menedzserei New York-i idő szerint kilenckor halálos csapást mértek az autós társadalomra. Kihozták azt a kocsit, amit senki se tud majd kibírni. Akár hárommillió forintos Daciára, akár használt, tízéves BMW-re, akár ötéves Subaru WRC-re, akár pedig sok tízmilliós Mercedes S osztályra, negyvenéves veteránra vagy fullextrás BMW enduróra spórolt valaki, most mind egy emberként megáll és elgondolkozik a célkereszt áthelyezésén. Mert 2017 januárjára, nyolc misiért lehetne egy ilyenje...
A csábítás óriási, ugyanis a világ sajtójában eddig is nagyot ütő mindenki lieblingje, a negyedik generációs MX-5 (ND széria) egy újabb változata jelent meg. Egészen a tegnap esti szeánszig képtelen voltam felfogni, vajon a Mazda miért utaztat bennünket egy kisebb vagyonért New Yorkba, amikor már tudtam: egy nyamvadt keménytető bemutatása a cél.
Aztán begurult az MX-5 RF, és mindent megértettem. Ilyen orgia a szem számára Ferrarin és Aston Martinon innen kevés akad manapság, pláne nem felfogható árú árucikken, potenciálisan a garázsunkba tehetően. Hajlok rá, hogy azt mondjam: amikor gyerekkoromban, Autótípusok és Autó-Motorok hosszas böngészése után, homályosan megjelent a fejemben álmaim autója, az ilyen volt.
Utálom, amikor külsőségek alapján bárki ki meri jelenteni egy tárgyról, hogy úgy általában, mint eszköz vonzó lesz-e vagy taszító, de az MX-5 RF-nél szakítok az elveimmel, mert itt pontosan tudom, hogy autóként ez nagyjából a legjobb, amit az elmúlt húsz évben kiizzadt magából az emberiség. Kezes, gyors, pontos, ügyes, kommunikatív, szerethető és megfizethető, vezettem már párszor, van alapom kijelenteni. Erre az alapra pedig most felhúztak egy olyan tetőszerkezetet, ami alapján szinte új modellel állunk szemben, de az biztos, hogy nem ugyanabban a klubban evez, mint a normál MX-5. Egy olyan modellel rukkoltak ki, amely képes lesz a máris elég durva eladásokat hozó, vászontetős MX-5-öst is a háttérbe szorítania.
Nem tudom, hogy az elmúlt ötven (negyven, harminc, húsz, tíz) évben létezett-e olyan autó, mint az MX-5, azt viszont tudom, hogy most nincs, bár sokan gondolkoznak rajta – többek között a Toyota is bemutatott valami hasonlót a tavalyi Tokiói Autószalonon. Csakhogy a Mazda most megcsinálta, méghozzá jobban, mint a tényleg a látványra kireszelt, 2015 végi Toyota-tanulmány. Keménytetős MX-5 eddig is volt, a harmadik (NC) generációnál pedig már ugyanígy, négy villanymotor mozgatta az egészet, mint a mostaninál. De azok mind utólagos rátéteknek tűntek csupán, ez viszont itt átalakítja az egész autót.
RF, Retractable Fastback. Retractable, azaz lehajtható, fastback, azaz sportos ferdehátú – az elnevezés egyébként, ha nem csalnak emlékeim, a Ford Mustang első szériájánál jelent meg. Stílusos hát Amerikában bevezetni ezt az új MX-5-almodellt. Gombnyomásra lemegy a pici, hátsó, függőleges szélvédő; ez egyébként a tető nyitott állapotában is visszahúzható, ilyenkor szélfogóként működik. A kocsi háta pedig nem ferde, mert akkor két fedelet kellene nyitni a csomagtartóhoz, vagy teljesen át kellett volna alakítani az eredeti modell farát, hanem két lapos, átlós tartó jelképezi a ferde hátat. Akárcsak mondjuk, az eredeti Ferrari Dinónál. És ahogy a Dino is azonnal, mindenféle előtanulmány, autóbuzéria nélkül tetszik kvázi bárkinek, úgy ez az MX-5 RF is instant bejön. Sose láttam még ilyen felzúdulást sajtóeseményen, amikor a kisautó begurult a színpadra, az emberek torkából úgy szakadt fel egy ájult óóóóóh, mintha a meztelen Vénusz kelt volna ki abból a híres kagylóból. Csak Vénusz nem ilyen szép.
Az új autónak ugyanúgy 50:50 százalékos elosztású a tengelyterhelése, mint az eredetijének, s csupán fél centivel magasabb annál. Ez a képeken egy új szín, miként a nappabőr belső is itt jelenik meg. Maga a tető teljesen kárpitozott, hő- és zajszigetelt, s teljesen eltűnik a csomagtartóban, csak a két ferde merevítés marad belőle. A kabrióérzet tehát háborítatlan, de gombnyomásra (és a világ leggyorsabban működő ilyesféle szerkezetével) kapunk egy merev, csendes kupét, ha kell. Maga a tetőrész egyébként rendelhető a kocsi színében, illetve lakkfeketében is. Ugyanakkora mellesleg a csomagtartó, mint a vászontetős MX-5-nél - 130 liter nem sok, becsüljük meg, hogy legalább nem hiányzik belőle.
A kupé formában így már megnövekedett karosszériamerevség miatt a futóművet is áthangolták, miként az elektromos kormányszervó hangolását is. Egyelőre csak a kétliterest emlegették, de a sajtóanyag mélyében ott szerepel, hogy hosszú távon a motorok ugyanazok lesznek, tehát 1,5 és 2,0 literes Skyactive-ek, mint a másik verzióban. Váltóból kapunk kézi és automata hatgangost, szintúgy. Egyedi alkatrész a 4,6-os monitor a műszerfal közepén, amely a tető mozgásának pillanatnyi animációját is mutatja – fájós nyakúakra is gondoltak hát.
Már csak novemberig kell várni – akkor veszik ugyanis gyártásba. Az első tesztautók tehát január táján jönnek? Üsse kavics, alávetem magam, nem lesz nagy áldozat...
