Az 1989-es évjáratú egyedi kabrió a maga módján elegáns, bár Ferraris körökben egy kissé lenézett 412-es alapjaira épül, de a Pavesi nevű karosszériaépítő cég alaposan átdolgozta. Vesztére, gyakorlatilag mindent elrontottak, amit csak lehetett.
Az elképzelés világos: próbálták valahogy közelíteni a formát a korszak többi Ferrarijához. A csomagtartó hátsó rácsozata halványan a Testarossát idézi, az orr-rész pedig a Mondial karakteréből hordoz egy keveset, de mindez valahogy különösen szerencsétlenül fest az alaposan megnyújtott orrú és farú, nyitott karosszérián. Az összkép egyszerre látszik fantáziátlannak és esetlennek - nem tudunk ennél rosszabb kombinációról egy ritka sportautó esetében. Ennek ellenére eddig mindig akadt valaki, aki benne tárolta vagyona egy részét, bár nagy kérdés, hogy az egyedi karosszéria vonzóbbá teszi-e a járművet, vagy épp ellenkezőleg.
A 80-as évek legrosszabb esztétikai elképzeléseit sikerrel ötvöző formák alatt persze klasszikus Ferrari mechanika dolgozik: a klasszikus Colombo V12-es ötliteres változata 340 lóerővel és 451 Nm csúcsnyomatékkal, ami nyilván nem rossz dolog. Még csak agyonhasználva sincs – naná, ki mutatkozna szívesen egy ilyennel – összesen vagy 30 ezer kilométert tettek bele eddig. Most egy olasz kereskedés próbál új tulajdonost szerezni a ritkaságnak, de úgy aligha lesz könnyű dolguk, hogy 120 ezer eurót, azaz több mint 37 millió forintot kérnének érte – ezért a pénzért már válogatni lehet a formás Ferrarik között is.
