Ötszáz lóerős álomautót mutatott a Peugeot

Ma már aligha él olyan, aki emlékezhetne rá, de 1916. május 30-án egy Peugeot, az L45 győzött Indianapolisban, a világ egyik legrégebbi, ma is létező autóversenyén. A francia versenykék, csónakforma lélekvesztő olyan műszaki megoldásokat tartalmazott, amelyek évtizedekkel előzték meg a korukat – a győzelem emlékére tervezett L500 R Hybriddel valami hasonlót próbáltak készíteni a francia tervezők.

Az L45 orrába egy 4,5 literes négyhengeres motort építettek, két felülfekvő vezérműtengellyel, félgömb-forma égéstérrel és hengerenként négy szeleppel, azaz olyan megoldásokkal, amelyek csak jó hetven évvel később váltak általánossá az autóiparban. A 112 lóerős géppel az olasz Dario Resta nyert Indianapolisban, miután az előző évben az első háromba juttatta.

Egy ilyen előremutató autó mai megfelelőjét megépíteni persze nem könnyű, de a Peugeot tervezői mindent megtettek. A kék-fekete jármű a tavalyi Fractal tanulmányra emlékeztet, de annál is sokkal alacsonyabb, alig egy méter magas a tető legmagasabb pontja. A kompakt méretnek is köszönhető, hogy az autó tömege csupán 1000 kilogramm, pedig a hajtáslánca meglehetősen komplikált: a 270 lóerős benzinmotor mellett két villanymotor hajtja, egy az első, egy pedig a hátsó tengelyt, így a rendszer összteljesítménye 500 lóerő. Az autó a gyáriak szerint így 2,5 másodperc alatt érheti el a százas tempót.

Gyakorlati haszna persze nincsen sok egy ilyen járműnek, inkább csak afféle stílusgyakorlat a Peugeot tervezői részéről, de nyilván akad majd néhány részletmegoldás, amelyet később sorozatgyártású autókon is felhasználnak majd.