Az önmagát vezető Rolls-Royce-szal szemben a Mini Vision Next 100-ast akár irányítani is lehet, ha ahhoz van kedvünk, birtokolni viszont nem lehet majd. Rendelünk egyet, és jön, majd ha használtuk, megy a dolgára.
Ahogy a másik két tanulmány esetében, itt is látszik, hogy az esztétikum háttérbe szorult a meghökkentés szándéka mögött. Van ugyan néhány, a márkára jellemző részlet, például a vastag tető vagy a Mini hűtőrács-kontúrját követő krómdísz elöl, de ezek épp csak elegendőek a márkaidentitás megőrzéséhez. A motorháztetőt és a szélvédőt egyetlen nagy, alaktalan üvegfelület váltja ki, amely mögött az látszik, ami a műszerekből és kezelőszervekből megmaradt.
A Mini Next 100 egyik érdekessége, hogy vezethető: ha aktíválják ezt a funkciót, a választott oldalon előbújik a kormány és a pedálok. A hajtás természetesen elektromos, és a tervezők szerint olyan autó lenne ez, amelyet elég jó vezetni hozzá, hogy a sofőr akkor is elkérje az irányítást, ha a robotpilóta tökéletesen átvenné a szerepét.
Ezt az autót azonban nem lehetne megvenni a tervezők elképzelése szerint: egyfajta szolgáltatás keretében lenne rendelhető egész héten, a nap bármely percében. A megrendeléskor számos paramétert lehetne változtatni, akár a burkolat mintázatát, vagy a belsőtéri világítás színét. Az autóba beülve funkciók nagy részét a Cooperizernek elnevezett kerek műszeren át lehetne testre szabni, stílusosan kerek tekerőgombok segítségével.
Látszik, hogy a Next 100 tanulmányok kapcsán a tervezőknek nem igazán kellett szigorú feltételeknek megfelelniük, de a megvalósíthatóság vagy a mai valóság sem volt szempont: simán meghosszabbíthatták a mai trendeket a jó távoli jövő irányába. A Mini esetén ez jött ki belőle, de az legalábbis kérdéses hogy mindebből átjut-e bármi a szériamodellekbe.
